Híreink

Csak bot és vászon? - Kiállítás a múzeumban

2012. november 07.

Kosztolányi Dezső zászló című verse ihlette meg a Katasztrófavédelem Központi Múzeumában 2012. október 24-én megnyitott „Ritkaságok Raktárunk Rejtekéből, A Zászlók” című kiállítást és az ennek előkészítése során folytatott kutatómunkát összefoglaló és bemutató cikket. A kiállítást szervező múzeum igazgatója ad egy rövid zászlótörténeti ismertetőt.


„Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló”



A zászlók történetével, szimbolikájával foglalkozó történeti segédtudomány  a vexillológia. A történetiségen kívül a vexillológia gyakran kitér a zászlók esztétikájára és szimbolizmusára is. 
A zászló, vexillum rúdra rögzített, jelképekkel díszített textilia,  amely színével és ábrájával eszmeiséget fejez ki. A zászlóval egy meghatározott embercsoport, esetünkben a tűzoltók juttatja kifejezésre a környezet más csoportjaitól való elkülönülését.
A zászló latinul vexillum, németül gonfanon. A zászlón lévő jelvényt signum-nak nevezték. A zászlók Európában is elsőként a katonai szervezetek ereklyéi voltak. Az ókori Görögországban és a Római Birodalomban zászlóként egy magas rúd tetején elhelyezett alakot használtak.
Az alakos zászlókat később felváltották a keresztrúdra helyezett vászonlapos zászlók. A hossztengelye a zászló rúdjával derékszöget zár be, a rajta levő jelvény a rúd felé néz. Erre láthatunk példát az ajtó felett.
A zászlón lévő jelvények a teljesen zárt sisakok korától egyénivé vált, s a XII. század végén a pajzsra kerülve kialakultak belőlük a címerek. A címeres zászló is új nevet kapott. Ez a francia banniére, a német banner, magyaroknál banerium, később banderium. A címer miatt a zászló formája is megváltozott. A gonfanon hosszanti tengelye ugyanis a zászló rúdjával derékszöget zár be, a jelvényeknek pedig fejjel a zászlórúd felé fordulva, a lobogó tengelyében kellett elhelyezkedniük. Ezzel szemben a címeres zászló tengelye a rúddal párhuzamosan fut, s a lapján lévő címerkép, ferdén jobbra fordulva a rúdba kapaszkodik. Létrejön a ma is használt forma.
Az ezer évvel ezelőtti csaták harcosai és a mai futballmeccsek zászlószínekre festett arcú szurkolói azonos jelentésűek: mindegyik esetben egy meghatározott embercsoport juttatja kifejezésre a környezet más csoportjaitól való elkülönülését.
A zászló, mint a nemzeti hovatartozás jelképe, a 16. században alakult ki. Elsőként a hollandok használták.  A zászlók napjainkban is kiemelt fontossággal bírnak, mint egy-egy nép, katonai szervezet vagy társadalmi csoport jelképei. Hazánkban az alaptörvény határozza meg Magyarország zászlaját.
A tűzjelzéshez már nagyon régen használtak zászlót. Példaként, egy korabeli feljegyzés szerint Pozsonyban 1446-ban 45 dénárt fizettek egy vörös tűzjelző zászlóért.



Tűzoltó egyesületek zászlói a Katasztrófavédelem Központi Múzeumának kiállításából. Fotó: Pipis Bálint

A tűzoltózászló a tűzoltóság intézményét is jelképezi. Hazánkban a XIX. század második felében tömegesen alakulnak önkéntes tűzoltó egyletek, egyesületek, szervezetek. Többségük elmaradhatatlan kelléknek tekinti a zászlót. Az elképzelés lényege a zászló a csoportalkotás jelképe, amelyhez minden tag ragaszkodik, amely a tűzoltó eszmeiséget közvetíti. A testületi összetartozás jelképére, a zászlóra a legkisebb tűzoltótestületek is már a megalakuláskor igyekeznek szert tenni. Nem kivételes eset, hogy az egyletnek még felszerelése sincs, de zászlója van, illetve tisztjei minden erőfeszítést megtesznek a zászló megszerzése érdekében, sok esetben gyűjtést rendeznek a szükséges pénz előteremtéséért, adományokat fogadnak el, esetleg adományozót találnak.
A zászló kérdésében a megosztottságot tükrözi, hogy van olyan vélemény is, hogy ha a testület minden szükséges felszereléssel rendelkezik, a tagjai szakszerűen kiképzettek, a tűzoltás terén kifogástalanul helytállnak, akkor következzen a zászló beszerzése. A Budapesti Önkéntes Tűzoltó Testület ezt elfogadva csak 22 évi fennállása után avatta fel a Széchenyi Ödön pasa által ajándékozott Zászlót.
A tűzoltóegyletek általában a lakosság adományaként, vagy egy-egy különleges esemény alkalmával ajándékként jutnak zászlóhoz, de sok egylet maga gyűjtötte össze a rávalót.
Ez után a rövid általános történeti áttekintés után vegyük sorra a zászlók részeit,
A legfontosabb és legszembetűnőbb rész a Zászlóvászon (vászonlap), meghatározott méretű, alakú, színű szövetből, amelyen rajzolt, hímzett, szövött vagy rátétes feliratok, jelképes ábrák vannak. A tűzoltózászlókon a tűzoltói hitvallás egy-egy rövid mondatban van megfogalmazva, ezek közül a leggyakrabban használtak:
·        „Istennek dicsőség, embernek segítség.”
·         „Isten dicsőségére, egymás segítségére”
·        „Szűz Anyánk segíts.
·        „Egy mindenkiért, mindenki egyért
·        „Mindent a közért!”
·        „Szent Flórián könyörögj értünk”
·        „Egyesült erővel egymásért a veszélyben.
 


Szent Flórián ábrázolások és zászlószalagok a Katasztrófavédelem Központi Múzeumának kiállításából.
Fotó: Pipis Bálint


A tűzoltózászlókon rendszerint megjelenítik a település tűzoltó egyletének az emblémáját, ebben a tűzoltói motívumban az elmaradhatatlan kellékek – a sisak, balta, kötél, létra, tömlő, kürt. A címer fölé kerül a tűzoltó testület megnevezése, alá a helység neve, és az esemény, vagy évforduló évszáma. A leggyakrabban Szent Flórián is a zászló kelléke - az egyik kezében zászló; a másik kezében egy rocska, amiből a vizet egy égő háztetőre önti; esetenként- a halálára utaló motívumként - bal lábára egy malomkő van kötve; alatta félkörben egy felirat: pl. Szent Flórián könyörögj értünk. Szent Flórián ábrázolásokat tartalmazó zászlókból készült válogatásunk a kiállításon külön tárlóban került elhelyezésre.
Rojt (szalagokon, zsinórokon és zsinegeken), bojtjai, rendjelszalagjai vagy különleges jelvényei, amelyeket rendszerint a csúcs alapzatához rögzítenek.
 


Zászlórudak a Katasztrófavédelem Központi Múzeumának kiállításából. Fotó: Pipis Bálint

A zászló tartozéka a zászlószalag, amely hosszú keskeny, díszes, nemes anyagból készített textília, és amelyet szalagszerűen a zászlórúd felső részére a zászlócsúcs alá kötnek. A zászlószalagok a zászlóavatás, a jubileumok, nagyobb események emlékét őrzik. A zászlószalag egyik ágán jelmondat, a szalagág végén tűzoltómotívumba fogott – sisak, balta, vagy egyéb tűzoltó eszköz van; a másik ágán általában a zászlóanya, vagy adományozó neve, a végén a címer(ük) szerepel. A zászlószalagok esztétikus kézműves-munkák. Erre több példát is láthatnak a kiállításban.
E fölött található a Csúcs, vagyis a rúd felső vége, a leggyakrabban fémből, lándzsa, kereszt, sas, oroszlán és más jelképes ábra formájában.
A zászlót és részeit tartó Rúd (nyele), amelyre a csúcsot teszik, és amelynek felső részéhez rögzítik a zászlóvásznat.
A zászló ünnepélyes felavatásakor, vagy felszentelésekor, illetve egyéb ünnepélyes alkalmakkor a zászlórúdba az adományozók díszes, általában pajzsszerű fejjel ellátott ú.n. zászlószöge(ke)t vernek .
A zászlórúdra fogantyú helyezhető, ami nem más, mint egy fémlemez feliratokkal.
A csúcsok rudak és zászlószegek bemutatására külön tárló került kialakításra.
A zászlóavatás pedig jelentős társadalmi megmozdulás volt. Tűzoltózászló adományozására, ajándékozására jó alkalom volt egy-egy tűzoltószer felavatása, tűzoltó szövetségi közgyűlés, nevezetes évforduló, de a tűzoltóság iránti rokonszenv is lehetett az adományozás motívuma A millennium egy nagyszerű alkalom volt a zászlóadományozásra és zászlószentelésre.
A zászlóavatás, és zászlószentelés általában díszes külsőségek között történt. A tűzoltó egyletek (testületek) megalakulásuk nevezetes évfordulóit díszes külsőségek között gyakran zászlószenteléssel egybekötve ünnepelték meg.
A zászlók avatásának, átadásának, mozgatásának, szállításának történelmileg kialakult rendje van. A zászló mozgatása különleges alaki szabályokhoz van kötve. A csapatzászló őrzésének szigorú rendje tulajdonképpen azért alakult ki, mert az eszmeiségét meg és be kell tartani
A zászlóhoz való hűség, a zászlóval kifejezett eszme melletti elkötelezettség, a szervezethez való tartozás kifejezése. Elvesztése megsemmisülése, komoly szégyen, az alakulat megszűnését vonja maga után.
A Bűntető törvénykönyv is szankcionálja a nemzeti jelkép megsértését, megrongálását.
A tárlókban gyűjteményünk ritkán látható legszebb és legérdekesebb zászlóit állítottuk ki, nyújtunk belőlük történelmi áttekintést a legrégebbi 1848-as honvédzászlóból átalakított tűzoltózászlótól  az első hazai tűzoltó egylet a Soproni zászlaján át a negyvenes, ötvenes évek zászlóiig, csakúgy, mint az üzemi tűzoltóságok, vagy a Tanintézeti zászlója egészen a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság legutóbbi, 2012-ig használt zászlójáig. A zászlók teljes díszükben, vagy legszebb részeik kiemelésével a tárlókban tematikus rendszerben kerültek kiállításra. Ezek az általános és a helyi tűzoltó történelem meghatározó emlékei.
 


A szocialista kor zászló a Katasztrófavédelem Központi Múzeumának kiállításából. Fotó: Pipis Bálint



A legkorábbi és a legutolsó zászló a Katasztrófavédelem Központi Múzeumának kiállításából. Fotó: Pipis Bálint


Remélem, hogy a cikk elolvasása és a kiállítás megtekintése után Önökben is új értelmet nyernek Kosztolányi sorai.
 
 „Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló.”
Berki Imre
igazgató
Katasztrófavédelem Központi Múzeuma.

Vissza

Ezt a hírt eddig 1546 látogató olvasta.