1948-tól 1983-ig terjedő aktív pályafutása során a hazai tűzvédelem műszaki fejlesztésében, a tűzmegelőzés új módszereinek meghonosításában illetve a tűzkár statisztikai rendszer kidolgozásában és oktató munkájában maradandót alkotott.

Lantos Sándor 1928-ban született Lajosmizsén. A gépésztechnikus oklevél megszerzése után a Mérnökök és Technikusok Szakszervezete ajánlotta 1948-ban a fiatal szakembert az állami tűzoltósághoz.
Az első Tűzoltótiszti Tanosztály elvégzése után a 21 éves hadnagyot kinevezik Kiskunhalasra városi tűzoltóparancsnoknak. Alig foglalja el a parancsnoki beosztást, máris a tiszthelyettes-képző iskolára vezénylik tanárnak, majd részt vesz a tűzoltótisztek képzésében is.
1953-tól a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság műszaki előadója, majd alosztályvezetője. E beosztásaiban sokat tesz a főváros tűzoltóságának műszaki fejlesztéséért és a meglévő szerállomány állandó üzemképességéért. Közben 1957-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerez.

Szakmai munkája elismeréséül 1969-ben a BM TOP műszaki alosztályvezetőjének nevezik ki, majd 1971-től a tűzmegelőzési fejlesztési alosztály vezetője.
Munkatársaival együtt kimunkálója
• az automatikus tűzészlelő, -jelző és oltóberendezések hazai fejlesztésének,
• az anyagok éghetőségi és tűzveszélyességi csoportba sorolásának,
• a számítógépközpontok tűzvédelmi létesítési szabályainak, valamint
• az országos és ágazati tűzvédelmi szabványoknak.

1977-től a Tűzvédelmi Kutatóintézetben kutatómérnök. E beosztásban eltöltött több mint hat év alatt számos nagy jelentőségű tűzvédelmi kutatást végzett, s tette közzé ezeket szakfolyóiratokban, tudományos konferenciákon. Többek között elkészítette
• a nemzetközileg elismert és publikált tűzvizsgálati módszerek adaptálása;
• a tűzmegelőzés elvi alapjai, ezek megjelenési és érvényesítési formái;
• a megelőző tűzvédelem hatékonyságának vizsgálata és értékelése a különösen nagy kárt okozó tűzesetek kapcsán;
• a nagyüzemi mezőgazdaság tűzvédelmi helyzetének javítási lehetőségei című tanulmányokat.
• Kidolgozta az első számítástechnikai alapú tűzkár-statisztikai rendszert.
Ezek hasznosítása a tűzvédelmi jogszabályokban, szabványokban megtörtént.

Rendszeres előadója volt a Gépipari Tudományos Egyesület és a Mérnöktovábbképző Intézet rendezvényeinek, tanfolyamainak is. Részt vett a Paksi Atomerőmű korszerű tűzvédelmének kialakításában. Mindig szívesen adta át tapasztalatait a fiatal munkatársaknak, a felsőfokú tűzvédelmi tanulmányokat végzők is bizalommal fordultak hozzá diplomatervük készítésekor.

Kiemelkedő szakmai tevékenységéért több mint negyedszáz alkalommal részesítették elismerésben, többek között kitüntették a Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel is.

A szolgálat felső korhatárának elérésével, közel 35 évi tűzoltói szolgálat után, 1983. március 31-ével helyezték nyugállományba. Kiemelkedő szakmai tudására számítottak nyugdíjas éveiben is. Először a Rendőrtiszti Főiskola igazgatásrendészeti szakán tanuló tűzoltótisztek osztályfőnöki feladatát látta el, majd a BM TOP-on, korábbi szakterületén foglalkoztatták. Utolsó szakcikke a Védelem 2006. évi 3. számában jelent meg, amelyben több oldalról vizsgálta az ionizált vízzel való oltás előnyeit.

Lantos Sándor ny. tűzoltó alezredest az OKF főigazgatója példamutató szakmai pályafutása elismeréseként a testület halottjává nyilvánította.