Sopron tűzoltó főparancsnoka (1866-1911) volt az első hazánkban, aki a tűzvédelemben az egyesületszervezés fontosságát felismerte. A főreáliskolai tanár, Sopron díszpolgára különösen a tornászat és a tűzoltás terén szerzett kiváló érdemeket.

1832. január 8-án született a németországi Reutlingenben. Középiskoláit szülővárosában, az egyetemet Stuttgartban végezte. Fiatalon, mint reáliskolai tanár működött német városokban. 1853-ban a Vas megyei Felsőlövőre nyert meghívást: itt középiskolai tanár, majd két évig tanítóképző intézeti igazgató volt. Már 1863-ban kezdeményezte polgártársaival egyetemben, hogy Sopronban torna-egylet létesüljön.

Az „ép testben ép lélek” nemes gondolata vezérelte. Azt vallotta: csak jó tornász lehet jó tűzoltó és viszont. Bár az egyesület megalakítását ekkor még nem engedélyezte a helytartótanács, de még az év májusában a kör tornászgárdája megkezdte szakszerű testedzési és tornagyakorlatait.

1866. április 26-án elsőként hazánkban hivatalosan is megalakult a Soproni Torna- és Tűzoltó Egyesület. Rösch 1868-ban egyesületi zenekart szervezett, amely 1875-ig állt fenn.

A lelkes férfiú 1867 márciusában tornacsarnok építésére tett előterjesztést, s az év szeptember 22-én már fel is avatták - felemelő ünnepség keretében - az ország első tornacsarnokát a soproni Papréten. 1870. december 5-én az Országos Tornaszövetség alakuló ülését Pesten tartották meg Rösch elnöklete alatt. Kezdeményezésére 1868 októberétől a színház biztonságára állandó tűzőrség ügyelt a városban. Kezdeményezésére alakult meg az Országos Tűzoltó Szövetség. Az ő érdeme volt, hogy 1874. szeptember 5-8-a között Sopronban rendezték meg a II. magyar országos tűzoltó ünnepet.

Ferenc József 1887. január 30-án Rösch Frigyes tűzoltó főparancsnokot múlhatatlan érdemeiért koronás aranyérdemkereszttel tüntette ki. Rösch számos jótékony egyesület tagja, városi képviselő és gyülekezeti presbiter is volt.

1906-ban munkásságáért a Ferenc József rend lovagkeresztjét is megkapta. A tűzoltó-segélyalapot ebből az alkalomból az ő nevéről nevezték el.
1911. május 31-én Sopron város díszpolgárává választották. Ez év júniusában leköszönt a tényleges főparancsnokságról, de élete végéig viselte a tiszteletbeli főparancsnoki címet.

1923. augusztus 10-én a felvidéki Merényben hunyt el 91 éves korában. Emlékére egykori laktanyáját „Rösch Frigyes Tűzoltólaktanyának” nevezték el. Rösch múlhatatlan érdeme volt, hogy az egyesület megszervezésével biztosította a nemzeti vagyon és az állampolgárok tűz elleni védelmét. Emlékét a tűzoltólaktanya udvarán mellszobra őrzi.

Fontosabb irodalmi munkái

Tűzoltók könyve (Sopron, 1870. Fametszetű táblákkal),
A tűzoltóság kisebb városokban, falukban és pusztákon (Sopron, 1878),
A Soproni Torna és Tűzoltó-Egyesület 40 éves története (Sopron, 1906).

1991-ben állított emléktáblája egykori lakóházán, az Új utca 13. sz. ház falán látható.
A tábla szövege: „E házban lakott Rösch Frigyes, a hazánkban elsőként, 1866-ban alakult Soproni Torna- és Tűzoltó Egyesület parancsnoka, a magyar tűzoltóügy fáradhatatlan szervezője.”