|
Híreink          Szakmai linkek Szaknévsor |
Hamis biztonságérzet és annak tűzvédelmi kockázatai III. – „Papír” és valóság2025. augusztus 26. 08:06
Hagyományos biztonságérzet = biztonsági kockázat? Épületeinkben a biztonság nem a veszély hiányát, hanem a reális veszélyek számbavételét, és azok minimalizálásának és elhárításának képességét jelenti. Ez mindig így volt! Amiért most nehezebb helyzetben vagyunk, az az építészetben lezajló hatalmas innovációs változás,
A másik tényező, hogy
Ebben a gyorsan változó helyzetben a szubjektív biztonságérzet – új eljárási módok, új anyagok, szerkezetek, mérnöki felelősség – szükségszerűen romlik. A rendszer elemei közül tervezői oldalról a mérnöki kompetencia mára alakult ki, az eljárási és hatósági kérdések most alakulnak. Az objektív biztonság felé a határértékek megadásával, a megoldásokat tartalmazó TvMI-k
A változások száma és néha jellege azonban ezt az eredményt, valamint a stabilitást, kiszámíthatóságot, gyakran zárójelbe tette.
Amiben előre kell lépni Két dologban vagyunk lemaradásban, éppen az épület tűzvédelmi rendszerének működését meghatározó elején és a működés finomhangolását jelentő használat során. A kockázati osztályba sorolással az általános kockázatok számbavétele megtörténik, azonban tervezői Tűzvédelmi koncepció hiányában
Mindezek pedig a használat és az üzemeltetés során lecsapódó többletkockázatot és így a biztonságérzet hiányát jelentik.
Új tervtartalom Ugyanakkor pozitív változás, hogy a Magyar Mérnöki Kamara Kiadványsorozatának 18. tagjaként megjelent a Tűzvédelmi tervek tartalmi szabályainak átdolgozása (szerző: Fenyvesi Zsolt, lektor: Gyapjas János)
10 év – gyors változások Azzal nem mondunk újat, hogy az építési termékek, építményszerkezetek tűzvédelmi teljesítményének besorolására értékelésére, vizsgálatára vonatkozó előírások és szabványok folyamatosan változnak, igazodnak az adott kor igényeihez, elvárásaihoz, azaz a biztonságról alkotott kollektív fogalmunkhoz. Tűzvédelmi szempontból, az épületre vonatkozó konkrét kockázatok elemzésének hiánya mellett, két nagy kihívással állunk szemben.
A kockázatok azonosítása és elemzése helyett ez újabb kockázatot és felismerése esetén bizonytalanságot eredményez, ami a tűzmegelőzési lehetőségeket szűkíti.
Elvárt biztonsági szint A biztonsági szint nincs definiálva és számszerűsítve, de az OTSZ tervezési alapelvei segítséget nyújtanak ebben. Felújításkor újabb kihívással állunk szemben. Az OTSZ szerint
Amint jeleztem a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az elvárt biztonsági szint, a tűzvédelemben használt olyan fogalom, amely nincs definiálva és számszerűsítve. Itt ráadásul két biztonsági szintet kell figyelembe venni.
A valóságban ahhoz, hogy a létesítmény tűzvédelmi szempontból biztonságos legyen és kezelni tudja a folyamatosan változó kockázatokat az elvárt biztonsági szintnek olyan számszerűsíthető követelménynek kellene lennie, mely a létesítmény tényleges tűzvédelmi helyzetére vonatkozó adatok elemzéséből következik. Ehhez szükséges a már említett Tűzvédelmi koncepció és az abban adatokkal részletezett tűzkockázat elemzés kidolgozása.
Mi az elvárt biztonsági szint? A tűzvédelmi tervezők nagy része az elvárt biztonsági szint megvalósulásának tekinti a jelenlegi jogszabályi előírások betartását. Mindezt anélkül, hogy tényleges kockázatelemzéssel, értékeléssel vizsgálná: egy meglévő épület vagy egy az OTSZ készítésekor még nem ismert új technológia, építési termék, szerkezet ténylegesen alkalmas e, a tűzbiztonság elvárt szintjének a megvalósítására? Mi itt a probléma?
Hamis biztonságérzet Hamis biztonságérzetet kelt a tervező ezzel magában, az építtetőben és az épületet használókban azzal, hogy olyan műszaki megoldást választottak, amely a jelenlegi környezetben megengedett. A termék pl. rendelkezik CE jellel és teljesítménynyilatkozattal. Attól mérnöki feladat mindez, hogy szakmai összefüggések sorát kell elemezni. Az előírások, betartandó elvárások nem csak az OTSZ-ből, hanem más jogszabályból, szabványokból, a szakma szabályaiból, a megrendelői, üzemeltetői igényekből, stb. vezetendők le. Ráadásul a régi épületeknél jelentősen eltérő szabályozási elvek és biztonsági szintek között kell az optimálist megtalálni. Ha egy meglévő épülethez nyúlunk hozzá, és ezt a két szempontot nem harmonizáljuk konkrét megoldássá és termékekké, akkor nagymértékben leronthatjuk az adott épület tűzvédelmi helyzetét. Ugyanis, ha csak arra koncentrálunk, hogy a mai OTSZ adott sorában található előírásnak megfeleljünk, akkor kudarcos eredmény születik, mert az nem illeszkedik a korábbi rendszerbe!
Miben szokott hinni a tervező?
A tűz és kísérő jelenségei a fizikai és kémiai folyamatokat, azok törvényszerűségeit, kölcsönhatásait „ismerik”, a jogszabályi előírásokat, igazoló dokumentumokat nem! A tűz viselkedése során nem lesz figyelemmel az OTSZ-re, TvMI-re, az eltérési engedélyek vagy a tervezői nyilatkozataink tartalmára! Tűzvédelmi szempontból a kockázatot alapvetően az jelenti, ha megfeledkezünk a törvényszerűségekről és kölcsönhatásokról, nem rendszerében, komplexitásában értékeljük a létesítmény tűzvédelmi helyzetét, hanem a jogszabályi előírások minimumán keresztül az általános alapelvek és védelmi célok figyelmen kívül hagyásával. Csak a valós tűzvédelmi kockázatok értékelése, feltárása alapján lehet a megfelelő építtetői, tervezői döntéseket meghozni! Ugyanakkor ehhez a tervezői munkához szükséges a bekövetkezett tűzesetek elemzése, általános tűzvizsgálati és beavatkozási elemzések, részletes statisztikai alapú értékelések közzététele.
Lestyán Mária Megjelent a Tűzvédelem 2025/1. számában Ezt a hírt eddig 127 látogató olvasta. Kapcsolódó információk: |
Már a biztonság is nehezen megfogható fogalom, így a biztonságérzet még nehezebben alakítható egzakt fogódzók mentén. Pedig erre törekszünk, ahogy a laikusok az elegáns környezettel, a szakemberek a szabályozással és részben a gyártók által kiadott teljesítménynyilatkozatokkal azonosították a biztonságot. A változások tengerében hogyan lehet ezt az ősbizalmat helyreállítani?
