|
Híreink          Szakmai linkek Szaknévsor |
Tűzhiány Észak-Amerika erdeiben – nem ég le elég erdő?2025. szeptember 10. 07:55
Ha a fák beszélni tudnának A szerzők az 1600–1880 közötti időszakot hasonlították össze az 1984–2022-es időszak égési adataival, egy 1851 helyszínből álló, faévgyűrű-alapú mintahálózat segítségével. (Az ún. North American Tree-Ring Fire-Scar Network egy, az észak-amerikai fák évgyűrűjeiben fellelhető szenesedési sérüléseket vizsgáló mintavételi hálózat; a szenesedési nyomok a korábbi, gyakran évszázadokkal ezelőtti tűzesetek során a kérgen hagyott felületi égések, amelyek végül a fa belsejébe kerültek annak növekedésével. A növekedésnél képződött évgyűrűkben található szenesedés alapján megmondható, mikor volt a tűz.) Eredményük: az elmúlt évtizedekben a mintaterületek az annak idején természetes égési arány 23%-ban égtek le – magyarán szólva jóval kevesebb erdő égett le, mint azt várnánk.
A tűzdeficit paradoxona: túl sok az erdőtűz, de nem elég A tűzdeficit nem más, mint a természetes, vagy hagyományos tűzgyakoriságtól való eltérés: kevesebb tűz keletkezik, mint amennyire az ökoszisztéma megfelelő működéséhez szükség lenne. A 19. század végétől kezdve az Egyesült Államokban és Kanadában fokozatosan bevezették a tűzoltás minden formáját – megelőzés, eloltás, tűzmentesítés –, ráadásul az urbanizáció és a mezőgazdasági hasznosítás fragmentálttá tette az erdőket. Ezek következményeképp az erdőkben felhalmozódott az elhalt biomassza, sűrűsödtek a lombkoronák, így amikor mégis kitör egy tűz, az nagyobb energiával ég, magasabb faelhalással jár, és súlyosabb ökológiai károkat okoz. A tanulmány történeti és kortárs adatsorokat vetett össze. A 2020-as év – amely a legnagyobb kortárs tűzaktivitással járt a kontinensen – a mintaterületek csupán 6%-ának leégését hozta magával, ami ugyanannyi, mint az 1600–1880 közötti éves átlag. Ehhez képest a 18. században akadt olyan év (1748), amikor a helyszínek 29%-a állt lángokban. A kutatók továbbá megállapították: a tűzmentes évek aránya a legtöbb ökorégióban 5-10-szer gyakoribb ma, mint a múltban. A paradoxon feloldása: habár régen több volt a tűz, arányaiban sokkal kevesebb fa semmisült meg benne, hiszen régen alacsonyabb intenzitásúak voltak a tüzek. Manapság az erdőket regeneráló „megújító” tüzek helyett sokkal több a mindent elpusztító, magas intenzitású tűz, így az erdők nem tudnak regenerálódni, cserjéssé és rétté alakulnak. Ehhez hozzájön még a lakott területek közelsége is – manapság sok erdő esetében nem opció a „hagyjuk égni” hozzáállás, hiszen a tűz és a füst embereket veszélyeztet.
Megoldások: visszatérés a kiegyensúlyozott tűzrendszerekhez A tanulmány az Észak-amerikai kontinensen bevett gyakorlatnak számító ellenőrzött égetéseket (prescribed burns) javasolja kiterjeszteni. Ezek kiemelten fontosak lehetnek a kora tavaszi és a késő őszi időszakban, amikor a funkciójukat ellátva inkább tisztítják a tájat, de nem terjednek ki, nem válnak nagy intenzitásúvá. A céltudatos erdőgazdálkodás a másik, ami a tanulmány szerint elengedhetetlen, például tűzrezisztens fajok telepítésével, a „forró zónák” (az erdőtüzeket magas intenzitásúra tápláló, nagy biomassza-sűrűségű területek) gyérítésével. Forrás Parks, S. A. et al. (2025): A fire deficit persists across diverse North American forests despite recent increases in area burned. Nature Communications, 16:1493. https://doi.org/10.1038/s41467-025-56333-8 Ezt a hírt eddig 69 látogató olvasta. |
Tűzvédelmi és laikus szemmel is azt látjuk, hogy lényegében az egész világon lángba borultak az erdők: rekord mennyiségű erdős területek égnek le, minden évben elképesztő küzdelem folyik a lángok ellen. Nincs ez másként az észak-amerikai kontinensen sem. Mégis, egy friss, 2025 áprilisában a Nature magazinban megjelent átfogó tanulmány arra a meghökkentő következtetésre jutott, hogy az USA és Kanada erdőiben társadalmilag és ökológiailag jelentős tűzdeficit áll fenn – vagyis összességében nem ég le elég erdő.
