|
Híreink          Szakmai linkek Szaknévsor |
Hamis biztonságérzet és annak tűzvédelmi kockázatai IV. – Változások és csőlátás2025. szeptember 29. 08:33
Elvárt, elérendő biztonsági szint A tervező, a tűzvédelmi szakember egyik alapfeladata a hatályos OTSZ értelmében használat, átalakítás, tűzvédelmi helyzet változás során, hogy az építmény, építményrész létesítésekor hatályos előírások által elvárt biztonsági szintjét kell fenntartani. Ehhez tudnunk kell az építmény létesítésének időpontját, az akkor hatályos jogszabályt és azonosítanunk kell az akkor elvárt biztonsági szintet. Meglévő építmény, építményrész átalakítása, bővítése, korszerűsítése, helyreállítása, felújítása, rendeltetésének módosítása esetén az átalakítás mértékének, körének és az építmény, építményrész tűzvédelmi helyzetét befolyásoló hatásainak figyelembevételével kell e rendeletet (OTSZ) alkalmazni. Tisztáznunk kell, hogy mire terjed ki az átalakítás, abban melyek a mai követelmények, amelyeket be kell tartani, de a legfontosabb mindezeknek az egész épületre vonatkozó tűzvédelmi hatásainak figyelembevétele. Ha ez utóbbi is feladat, akkor holisztikus szemlélettel kell a kérdést megközelíteni, tehát ki kell lépni az átalakítás köréből és mértékéből. Mivel építési tevékenységet végezni csak az elvárt biztonsági szint folyamatos fenntartása mellett, a vonatkozó tűzvédelmi előírások betartásával lehet. Mi a tűzvédelmi helyzet változása? Egy létesítmény (építmény, építményrész, szabadtér) elvárt biztonsági szintjét biztosító feltételrendszer egy, vagy több alapelemének megváltozása, amely a létesítés és/vagy a használat tűzvédelmét befolyásolja. Fogalomkeringő A jogszabályok három fogalmat használnak: elvárt, elérendő – biztonsági szint. A Ttv. úgy fogalmaz, hogy az OTSZ az elérendő biztonsági szintet határozza meg. Az OTSZ szerint az elvárt biztonsági szintet kell fenntartani. Vajon szándékosan fogalmaz a Ttv. és az OTSZ eltérően? Az OTSZ jogalkotói oldalról határozza meg a minimum követelmény szintet, mint elérendő biztonsági szintet, a létesítmény elvárt biztonsági szintjét létesítéskor a tervező határozza meg számos OTSZ-től független építtetői, értékvédelmi, más jogszabály által támasztott, stb. elvárások alapján, mint elvárt biztonsági szintet. Persze, ha a szavak szintjén próbáljuk értelmezni, akkor az elérendő a célkitűzés, az elvárt a követelmény oldaláról jelentheti ugyanazt. A legnagyobb problémánk a biztonsági szinttel van! Ez sajnos a tűzvédelemben használt olyan fogalom, mely jelenleg nincs definiálva és számszerűsítve. Jellemzően a létesítéskori leíró jellegű követelményszint elérésével azonosítják, de a valóságban ahhoz, hogy a létesítmény tűzvédelmi szempontból biztonságos legyen és kezelni tudja a folyamatosan változó kockázatokat az elvárt biztonsági szintnek olyan számszerűsíthető követelménynek kellene lennie, mely a létesítmény tényleges tűzvédelmi helyzetére vonatkozó adatok elemzéséből következik. Mikor, mi volt a követelményszint? Ennek eldöntése kissé bonyolult, mivel az első Országos Tűzvédelmi Szabályzat néven kiadott jogszabályunk a 4/1980. (XI. 25.) BM rendelet volt. Ebben, sőt a későbbi OTSZ-ben sem szerepelt 2014.-ig, de még a Ttv.-ben sem az elérendő és elvárt biztonsági szint fogalma. Talán mégis ez lenne a kisebb nehézség! Az elmúlt közel 45 évben
Az egyes szabályozási időintervallumok létesítési előírásai által elvárt biztonsági szintet a jelen hatályos előírások szemszögéből és azok által határolt jogi környezetben csak akkor tudjuk szakmailag relevánsan megítélni, ha az eltérő nomenklatúrák, követelmények, vizsgálatok és értékelések komplex rendszerét átlátjuk és eltéréseiket tűzvédelmi szempontból értékeljük.
Csőlátás – Hamis biztonságérzet Hamis biztonságérzetet kelt az épületek tervezőiben, kivitelezőiben, használóiban, ha a változtatásokat a jelenleg hatályos tűzvédelmi előírások egy-egy elemét kiragadva feleltetik meg átalakítás körében, mértékében a tűzvédelmi változás valós kockázatának értékelése nélkül. Különösen igaz ez az innovatív, modern építési megoldások, technológiák, használati módok alkalmazása esetében, amelyre egyik OTSZ sem tartalmaz előírásokat. Ha valamilyen kockázatot az OTSZ kidolgozása során nem vettek figyelembe, sem az elérendő sem pedig az elvárt biztonsági szint nem fog megvalósulni. A tervező akkor jár el helyesen, ha ezeket a többlet kockázatokat értékeli és ellensúlyozza. Ebben gátló tényező, hogy a leíró szabályozási rendszerben szocializálódott tervezők jelentős része nem képes átfogó módon értékelni egy létesítmény tűzvédelmi helyzetét és ennek alapján az elvárt biztonsági szintet kielégítő műszaki tartalmat teljes körűen, az építési termékek szerkezetek szintjén, teljesítményalapon meghatározni. Szabályozási rendszerünk másik nehézsége, hogy értékelési rendszer nélkül keveredik a leíró és teljesítményalapú szabályozási oldal a Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek bevezetése óta. A mai építési és használati módokra, innovatív technológiai kihívásokra nem lehet mindenre kiterjedő leíró szabályrendszert alkalmazni. Sok tűzeseti tapasztalat is azt mutatja, hogy pusztán a leíró szabályozás a valóságban egyre inkább nem megfelelő. A hamis biztonságérzet egy tűzesetig tart. Ekkor szembesülnek azzal, hogy „szakmai vakságból” (betartottuk az OTSZ-t) nem megfelelően értékelték a valós és egyébként kellő odafigyeléssel feltárható kockázatokat. Ezek jórészt elkerülhetők lettek volna, teljesítményalapú tervezéssel, a jogszabály és építtető által elvárt védelmi célok alapján.
Teljesítményalapú tervezés A "teljesítmény alapú tervezés" a tudományos és mérnöki módszerek alkalmazását jelenti az épületek tűzvédelmi tervezése során, figyelembe véve az épület teljes életciklusára vetítetten a létesítmény sajátos tűzvédelmi jellemzőit. Semmiképpen nem a tűzvédelmi szabályzatokban foglalt követelmények szolgai betartását, amelyek az épület tűzvédelmi helyzetére kiható egyedi jellemzői, használati feltételei vizsgálatának hiányában esetleg nem is képesek az elvárt biztonsági szint kielégítésére. A teljesítményalapú tűzvédelmi tervezést nem szabad összekeverni az építési termékek, szerkezetek teljesítményjellemzőinek a megadásával. Utóbbi az előbbiből következik, az elvárt teljesítmény meghatározása bonyolult és összetett feladat. „Az épületek teljes életciklusát vizsgálva az állapítható meg, hogy a szakmagyakorlók és a tűzvédelem elvárt biztonsági szinten való tartásáért, üzemeltetéséért felelős személyek, szereplők hiányos kompetenciái miatt nem megfelelő tűzbiztonság állapítható meg az életciklus egyes fázisaiban. Az épületekben emiatt instabil tűzvédelmi helyzet alakul ki, amely tűzesetek kialakulását eredményezi. Az épületek komplex tűzvédelme nem valósul meg, a tűzvédelmi koncepciót pedig a jelenleg alkalmazott mérnöki módszerek tovább differenciálják, ami a komplexitás ellen hat! Az épületek egyre bonyolultabbak és egyre több okos megoldást tartalmaznak, melyek megfelelő kezelésére sem a hivatásos-, sem a civil tűzvédelmi terület szereplői nincsenek felkészülve, értékelésükhöz, alkalmazásukhoz nem rendelkeznek megfelelő tűzvédelmi mérnöki kompetenciával, innovatív és rendszerelvű mérnöki szemlélettel” ÉRCES GERGŐ [2019]
A jelenlegi tervezői gyakorlaton és szabályozási rendszeren átfogó módon kellene változtatni ahhoz, hogy a létesítmények tűzbiztonsága az elvárt és társadalmilag is megkívánt szinten valósuljon meg a tűzvédelem komplexitását is kezelve. Folytatjuk! (szerk.)
Lestyán Mária Megjelent: Tűzvédelem 2025/2. számában Ezt a hírt eddig 149 látogató olvasta. |
A szakemberek a szabályozással és részben a gyártók által kiadott teljesítménynyilatkozatokkal azonosították a biztonságot. Mi a fogódzó, ha egy régi épület átalakításánál az elvárt biztonsági szintet kell megcélozni és mindezt az átalakítás körében és mértékében? Szerzőnk cikke a Tűzvédelem 2025/2. számában jelent meg.
