|
Híreink          Szakmai linkek |
Tűzvédelem önálló szakág nélkül – normakollíziók között2026. február 04. 08:05
Évtizedes megoldatlan kérdés A tűzvédelmi szakmai szervezetek több mint tíz éve kérik, hogy a 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendeletben – amely az építészeti–műszaki szakmagyakorlás keretszabályozása – önálló szaktervezői tevékenységként jelenjen meg a tűzvédelmi szaktervezés. Ennek hiányában a tűzvédelem nem képes integrálódni az egységes szakmagyakorlási rendszerbe, nem rendelhető hozzá egyértelmű jogosultsági struktúra, felelősségi lánc és minőségbiztosítási mechanizmus. A jogalkotás abból a véleményünk szerinti téves álláspontból indul ki, hogy a tűzvédelem nem önálló tervezési szakág, hanem minden szakági tervezés részét képező részterület. Ez a megközelítés azért hibás, mert a tűzvédelmi tervezésnek valóban nagyon sok része kapcsolódik más szakágakhoz, de egy jelentős része viszont önálló szakterületi tervezési tevékenység. Sajnálatos módon a jogalkotás mindeddig nem tartotta indokoltnak ezt az önálló szakági elismerést. Ennek következménye, hogy a tűzvédelem továbbra is széttöredezett módon, más joganyagokba ágyazva jelenik meg, miközben a szakmai igények és a közbiztonsági kockázatok folyamatosan nőnek, jelentős adminisztratív és költség terhet is jelentve az állam számára.
Dokumentáció készítés, mint kerülőút – nem rendszerszintű megoldás A legutóbbi módosítások nem a tűzvédelmi szaktervezés önálló elismerését hozták el, hanem a 266-os kormányrendeletbe olyan rendelkezéseket illesztettek be, amelyek szerint a tűzvédelmi szakértők tűzvédelmi dokumentációt készíthetnek. Fontos hangsúlyozni: a jogszabály nem tervezési jogosultságot ad a kamarai tagsághoz végzettséggel nem rendelkező tűzvédelmi szakértők számára, hanem dokumentációkészítési lehetőséget, amit az egyes eljárások során elfogadnak. Ez a megoldás azonban nem oldja fel a tűzvédelem strukturális problémáit. A tűzvédelmi dokumentáció az építési folyamat lényegi része, közvetlenül kapcsolódik a tervezési döntésekhez, a kivitelezéshez és az üzemeltetéshez. Ha e tevékenység mögött nincs egységes szakmagyakorlási keret, akkor:
Törvényi szintű kamarai kötelezettségek felülírása kormányrendelettel? Sajnos a dokumentációkészítésre vonatkozó kormányrendeleti passzus nem illeszkedik koherensen a magasabb szintű jogszabályokhoz. Az építészeti törvény egyértelműen törvényi szinten írja elő a kamarai tagsági kötelezettséget az építészeti–műszaki szakmagyakorlás körében. Ugyanez a logika jelenik meg a közbeszerzési törvényben, valamint az állami építési beruházásokra vonatkozó kormányrendeletekben, ahol a kamarai tagság alapfeltételként jelenik meg. Jogállami alapelv, hogy kormányrendelet nem írhatja felül törvényi szinten meghatározott kötelezettségeket. Ennek ellenére a jelenlegi szabályozás azt a látszatot kelti, mintha a tűzvédelmi szakértői jogosultság alternatívát jelenthetne a kamarai tagsággal szemben. Ez nemcsak jogértelmezési vitákat szül, hanem valós normakollíziókat eredményez:
Ez a helyzet különösen problematikus közbeszerzési és állami beruházások esetében, ahol a kamarai tagság nem pusztán szakmai, hanem jogszabályi megfelelési követelmény.
A 266-os módosítás valós jogalkotói célja – kivétel, nem alternatíva Az Építési és Közlekedési Minisztérium, valamint a Belügyminisztérium írásos tájékoztatásaiból egyértelműen megállapítható, hogy a 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet módosítása nem általános jogosultságot kívánt teremteni a kamarai tagság nélküli tűzvédelmi szakmagyakorlásra, hanem kizárólag egy szűk kör védelmét szolgálta. Az ÉKM miniszteri válaszában egyértelműen rögzíti, hogy „a 2012. január 1-je előtt jogszerűen jogosultságot szerzett, és a mai előírásoknak maradéktalanul meg nem felelő, de nagy szakmai gyakorlattal rendelkező tűzvédelmi szakértők jogosultságától történő megfosztását nem támogatja” Ez a megfogalmazás világosan jelzi: a jogalkotó célja nem új belépési út megnyitása volt, hanem egy már meglévő, személy szerint körülhatárolható szakértői kör „kifuttatása”, akik számára a kamarai tagság objektív okokból nem volt és ma sem lehetséges. Ezt a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának hivatalos válasza is megerősíti, amely szerint jelenleg „28 olyan tűzvédelmi szakértő szerepel a nyilvántartásban, aki nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel”, és akik a vizsgára történő jelentkezésük időpontjában a hatályos jogszabályoknak megfeleltek, később azonban ezen a jogalapon új jogosultság már nem lett volna megszerezhető.
A transzparencia hiánya jogbizonytalanságot teremt Miközben tehát a jogalkotói szándék világos, a végrehajtás során rendszerhiba keletkezett. A BM OKF által vezetett tűzvédelmi szakértői nyilvántartás nem transzparens, és nem teszi lehetővé sem a megrendelők, sem a hatóságok, sem az állami beruházások ellenőrzésében részt vevő szervezetek számára annak megállapítását, hogy:
A szakmai szervezetek által benyújtott közérdekű adatigénylésekre a BM OKF az adatok kiadását adatvédelmi indokokra hivatkozva megtagadta, noha az Európai Unió adatvédelmi gyakorlata egyértelműen rögzíti: a végzettség, a szakképzettség és a jogosultság jogalapja nem minősül különleges személyes adatnak, különösen akkor, ha az adott tevékenység élet- és vagyonbiztonságot érint, hatósági engedélyhez kötött szakmagyakorlás A nyilvántartás jelenlegi formájában tehát nem ellenőrizhető, hogy a szakértő eleget tett-e a jogszabályi kötelezettségeinek, fennáll-e vele szemben kamarai tagsági kötelezettség, illetve hogy a szakértői jogosultság nem kerül-e a kamarai szakmagyakorlási rendszer megkerülésére felhasználásra.
A kivétel rendszerszintű torzulássá vált Mindezek következtében egy eredetileg szűk körre szabott, átmeneti kivétel mára rendszerszintű torzulást eredményezett. A kamarai tagsággal rendelkező, törvényi szinten szabályozott felelősségi, etikai és biztosítási rendszerben működő szakmagyakorlókkal szemben olyan szakértők kerülnek versenyelőnybe, akik esetében a jogosultság jogalapja kívülről nem ellenőrizhető. Ez nem csupán szakmai, hanem jogállami és versenyjogi kérdés is. Egy átláthatatlan hatósági nyilvántartás nem pótolhatja a kamarai rendszer által biztosított garanciákat, és nem teremthet alternatívát egy törvényi szinten előírt szakmagyakorlási kötelezettség megkerülésére.
Kettős – töredezett – szakmagyakorlási rendszer A tűzvédelem területén ma párhuzamosan működik a hatósági tűzvédelmi szakértői nyilvántartás és a kamarai szakmagyakorlási rendszer. A két rendszer között nincs valódi integráció. A hatósági nyilvántartás:
Ezzel szemben a kamarai rendszer éppen ezekre az elemekre épül. A kettősség nemcsak szakmai feszültséget okoz, hanem versenyjogi szempontból diszkriminatív helyzeteket is teremt a szakmagyakorlók között, előnyben részesítve azokat akik a törvényi szinten elvárt követelményeknek – kamarai tagság – végzettség hiányában nem tudnak megfelelni.
Kivétel jogalap nélkül A BM OKF nyilvántartása szerint 28 fő olyan tűzvédelmi szakértő van, akik nem rendelkeznek olyan felsőfokú végzettséggel, amely alapján kamarai taggá válhatnának, ezért mentesülnek a kamarai tagság alól. Ez a kivétel önmagában nem lenne problémás, ha annak:
A korábbi átmeneti szabály megszűnt, azonban ezt nem követte világos normaszintű rendezés. Így ma nem látható, hogy a kivétel pontosan milyen jogalapon áll fenn, kikre vonatkozik és milyen feltételekhez kötött. A megfelelő végzettséggel nem rendelkező szakértők jogainak védelmét is az szolgálná, ha speciális szabályok alkalmazásával kamarai taggá tudnának válni. A szakmai szervezetek egyetlen szakértő jogosultságát sem kívánják megszüntetni, ellenkezőleg végleges megoldást kívánnak a számukra biztosítani a kamarai tagság lehetőségének a megteremtésével és jogosultságuk rendezésével.
Európai elvárások Az Európai Unió a szabályozott szakmák esetében hangsúlyozza a szakmai önkormányzatiság, a független szakmai kontroll és a hatósági alárendeltség csökkentésének fontosságát. A tűzvédelmi szakértői terület ezzel szemben továbbra is hatósági függésben működik, ami akadályozza az egységes szakmagyakorlási rendszer kialakulását. Adminisztratív terhet és ezzel összefüggésben költségeket is ró az államra, ahelyett, hogy a többi szakterülethez képest a tűzvédelmi terület szakértők nyilvántartását is a kamarák végeznék. Ez a függés az egyik legfőbb oka annak, hogy a tűzvédelmi tervezés és szakértés nem tudja elfoglalni a helyét az építészeti–műszaki szakmák között.
Miért nem oldja meg a jelenlegi szabályozás a problémát? A tűzvédelmi szakértők dokumentációkészítési jogosultságának kormányrendeleti rögzítése nem oldja meg a tűzvédelem strukturális problémáit. Nem szünteti meg a normakollíziókat, nem biztosít egységes szakmagyakorlási keretet, és nem rendezi a kamarai tagsághoz kapcsolódó törvényi kötelezettségek kérdését. A szakmai szervezetek továbbra is azt képviselik, hogy a megoldás nem kivételekben, hanem önálló szakági elismerésben, egységes jogosultsági rendszerben és szakmai önkormányzatiságban rejlik. Amíg a tűzvédelem nem jelenik meg önálló szakágként, addig a jelenlegi szabályozás nem csökkenti, hanem tovább mélyíti a szakmán belüli feszültségeket, és nem erősíti, hanem gyengíti a tűzvédelem közbiztonsági és szakmai szerepét.
Lestyán Mária elnök
Ezt a hírt eddig 89 látogató olvasta. |
A tűzvédelem az épített környezet egyik legnagyobb felelősséggel járó szakterülete. Az építészeti és mérnöki döntések tűzbiztonsági következményei közvetlen hatással vannak az emberi élet védelmére, a vagyonbiztonságra, a közösségi kockázatok kezelésére valamint a költségekre. Ezért a tűzvédelmi tervezés és szakértés szabályozásának fontos eleme az egységes, átlátható, jogilag koherens és szakmailag autonóm rendszerben működés. Szerzőnk szerint ebben még vannak kihívásaink.
