|
Híreink          Szakmai linkek |
Hamis biztonságérzet és annak tűzvédelmi kockázatai VI. – Koncepcionális kérdések2026. február 23. 07:00
Tűzvédelem – egy rendszer A menekülési és mentési stratégia hamis biztonságérzetet kelthet tűz esetén, ha a benne részt vevő személyek, lakók vagy munkavállalók tévesen hiszik, hogy a stratégia minden körülmény között biztonságos és működőképes marad. Ez különösen akkor veszélyes, ha a stratégia nem megfelelően kommunikált, nem aktualizált, nem gyakorolt, vagy ha a körülmények – például a tűz gyors terjedése vagy a füst viselkedése – megváltoznak. A menekülési, kiürítési és mentési stratégiák – például a „maradj a lakásban” elv vagy a szakaszos, irányított kiürítés – csak akkor nyújtanak valódi biztonságot, ha azok
A hamis biztonságérzet abból adódik, ha a stratégia elméletben létezik, de a gyakorlatban nem kivitelezhető, vagy ha a tűzeset körülményei felülírják az előzetes feltételezéseket. A „földszintes” épületnél ez a gondolkodás megfelelt, itt egysíkú, rugalmatlan és életveszélyes lehet. Az épületek tűzvédelmi szabályozóinak (szabályzat, házirend), a tűzvédelmi berendezések működőképességének (karbantartás) nagy szerepe lenne ebben, de a megváltozott jogi környezetben egyre kevesebb helyre kötelező az elkészítésük, bizonytalanná válik az elvégzésük. A szervezetek, tulajdonosok, használók tűzvédelmi tudatosságának a növelése ezen a téren elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy az épületeink biztonságosan használhatók legyenek, viszont a jogalkotó a szabályozások enyhítésével azt sugallja, hamis biztonságérzetet keltve, hogy ahova nem írja elő a tűzvédelmi szabályzat vagy házirendkészítési kötelezettséget, a berendezések karbantartását, ott az, nem lenne a biztonság oldaláról indokolt. Márpedig egy rendszer olyan erős, mint a leggyengébb pontja! Kiürítési stratégia A tűzvédelmi koncepcióban meghatározott menekülési (kiürítési) stratégiák igen eltérők lehetnek. Ráadásul egyre fontosabb a helyzetekhez alkalmazkodó rugalmasságuk, ami fejben (jogalkotó, tervező), majd tűzvédelmi technikai és szervezési intézkedésekben nyilvánul meg.
Kiürítési stratégiák – Hol, mikor, hogyan?
Nélkülünk – Esélytelenek Az elmúlt időszak nagyobb tűzeseteinek áldozati száma jól mutatja, hogy egy rosszul megválasztott kiürítési stratégia vagy a stratégiához nem megfelelő műszaki megoldások alkalmazása beláthatatlan következménnyel járhat, miközben az épületet használók azt gondolják; biztonságban vannak. A kockázatok felmérésére, felismerésére pedig gyakorlatilag esélyük sincs.
Tragédiák és tanulságok
Az épületek teljes élettartama alatt biztosítani kell a tűzvédelmi koncepció során meghatározott kiürítési startégiát és az alkalmazott műszaki megoldásokat ehhez igazodva szükséges megválasztani. Amennyiben a tűzvédelmi helyzet a használat során megváltozik, nemcsak a kiürítési stratégia szorul felülvizsgálatra, hanem az alkalmazott műszaki megoldások és az időközben jelentkező többlet kockázatok is az értékelés részét kell, hogy képezzék. Ott ahol a kiürítési stratégia vagy az épületben tartózkodók menekülő képessége ezt indokolja, kiemelten kell kezelni a tűz és füst terjedésének a lehetőségeit és fel kell készülni azokra az eshetőségekre is, ha a tűzeset körülményei felülírják az előzetes feltételezéseket. A tűz- és füstterjedésben részt nem vevő, megfelelő tűzvédelmi teljesítménnyel rendelkező nem éghető anyaghasználat nagymértékben csökkentheti a kockázatokat. Kockázatok jelenthetnek a tűz- és füstterjedés mellett a túl késői észlelés, reagálás, a félreértett felelősségi körök, ha pl. az épületben tartózkodók azt gondolják, hogy a menekítésüket majd mások fogják irányítani, valamint a tűzvédelmi rendszerek felülvizsgálata és karbantartása, megfelelő üzemeltetése is jelentős szerephez juthat egy tűz során.
(nyitókép: Natalie Oxford / Wikimedia Commons)
Lestyán Mária
Ezt a hírt eddig 46 látogató olvasta. |
Tűzvédelmi koncepció, tűzvédelmi helyzet és a kiürítési, mentési stratégia által keltett hamis biztonságérzet okozta tűztragédiákkal szembesülünk világszerte. Az ok: hatalmas, többszintes, bonyolult épületekben, „földszintesen” gondolkodunk. Hol van ebben az államnak és a tervezőnek a szerepe, felelőssége?
