|
Híreink          Szakmai linkek |
Hannover vagy Budapest? – Válaszút előtt a hazai tűzoltójármű-ellátás és -fenntartás2026. július 07. 08:21
Hannoveri tükörbenAz OKF új főigazgatójának, dr. Varga Ferenc dandártábornoknak a kinevezését követően a Védelem Online hasábjain feltették a hazai tűzoltótársadalmat húsbavágóan foglalkoztató és – valljuk be őszintén – a jövőt erőteljesen befolyásolni képes kérdést: „Mi lesz 2027-től: tűzoltóság vagy katasztrófavédelem?” Pár nap eltéréssel, de a kinevezés időszakában zajlott a tűzvédelmi hivatás és az azt kiszolgáló ipar talán legnagyobb nemzetközi szakmai kiállítása Hannoverben, az INTERSCHUTZ 2026. Koromnál fogva 8. alkalommal volt szerencsém – és ezt valóban szerencsének érzem és élem meg – magamba szívni a világ, főként Európa országainak fejlesztői és gyártói által kínált ismereteket, valamint a bemutatott újdonságokat. A kiállítói standokon kényelmesen vagy időhiány miatt feszített tempóban végigsétáló érdeklődő talán azt állapította meg magában, hogy ismét sok látványos tűzoltóeszköz és -megoldás sorakozott fel, de nem nyújtottak túl sok újdonságot a négy évvel ezelőtti rendezvényhez képest. Pedig nagyon is sok új fejlesztés volt jelen: sokat lépett előre a világ, csak lassítani kellett a látogatói tempón, és meg kellett állni, a látottak mélyére tekinteni. Egyértelműen megállapítható, hogy a digitalizáció, a bevetések során alkalmazott információáramlás gyorsasága, a döntések meghozatalát segítő elemzések hatékonysága, a bevetéseknél alkalmazott eszközök, gépek és gépjárművek működési biztonsága és gyorsasága mind-mind átütő szerepet kapott a 2022-es, de főként a 2015-ös kiállításhoz viszonyítva. Ezen írás keretében nem kívánok műszaki bemutatót tartani sem a szivattyúval online kommunikáló sugárcsőről, sem a döntéstámogatáshoz szükséges valamennyi információt egyetlen egységes platformba foglaló Z-Control Hub, a Z-Command és a Z-Remote rendszerekről, sem a BS WFT oltótorony hatékonyságáról és előnyeiről, sem a drónplatformokra épülő vízi mentésről, elsősegélynyújtásról, vagy éppen a tartályokon keletkező repedéseket pillanatok alatt eltömíteni képes mikromágneses tömítőpárnákról. Ezeket élőben láthatták a hazánkból is szép számmal érkező látogatók, továbbá a Védelem Online oldalain is sok érdekes tartalom volt olvasható eddig is, és lesz ezután is az újdonságokról. Ki volt ott és ki nem?Arról azonban kevesebb szó esik, hogy milyen is volt a kiállítói összetétel. 2015 után a következő vásár 2020-ban lett volna megrendezve, azonban a COVID közbeszólt, és megakasztotta az ötéves periódussal ismétlődő folyamatot. Rányomta ez a hatását a gyártói, kiállítói közösségre még 2022-ben is, amikor hét év kihagyás után – a megszokottnál érezhetően kevesebb kiállítóval – ismét megnyitotta kapuit a kiállítás. Talán épp ennek volt az idén köszönhető, hogy kiemelkedően sok volt mind a kiállító cégek, mind pedig a kiállított termékek száma. Európa szinte valamennyi országából – Németországból, Spanyolországból, Franciaországból, Olaszországból, Finnországból, Ausztriából, Lengyelországból, Csehországból, Horvátországból, Szlovéniából, de még a háború sújtotta Ukrajnából is – széles kiállítói palettával voltak jelen. Természetesen az európai gyártókon kívül meglepően jelentős fejlődést mutatva jelen voltak török gyártók, és a távol-keletiek, főként kínai, japán és koreai cégek képviselői is nem csupán kisebb komponensekkel, hanem emelőkosaras járművel, komplex vízkivételi és oltórendszerekkel, tűzoltórobotokkal, drónokkal és informatikai rendszerekkel. A fenti impulzusok hatására a bevezetőben feltett kérdés analógiájára fogalmazódott meg bennem a kérdés – mivel nem találkoztam hazai gyártóval, kiállítóval, bár lehet, hogy csak számomra maradt észrevétlen, ez esetben elnézést kérek. „Mi lesz 2027-től: BM HEROS Zrt. vagy semmi?”Erre a kérdésre mintegy reakcióként, vagy inkább a jövőbe mutató utalásként érkezett válasz az újonnan kinevezett dr. Varga Ferenc tűzoltó dandártábornok főigazgatótól, aki a közelmúltban értekezletet tartott. Ezen többek között tájékoztatást adott a katasztrófavédelmi szervezet jövőjével kapcsolatos elképzelésekről, a várható változásokról. Az általános irányelvek, a szervezeti jövőkép és a gazdálkodás mellett az egyebek keretében arról is szólt, hogy „a HEROS jelenlegi formájában megszűnik, és a gépjárművek javítására új szolgáltatói rendszert kell kialakítani”. E rövid és tömör kijelentés nagyon sokféleképpen értelmezhető, de abban egyet kell érteni, hogy gyökeres változást sejtet, amelyre vitathatatlanul szükség is van. Átgondolt előkészítést követően hosszú távon ez jelenthet pozitív irányú elmozdulást a jelenlegi helyzethez képest, de eredményezheti a visszakanyarodást is egy alapjaiban hibás szerkezetű konstrukcióhoz. Mit is értsünk ez alatt? A HEROS esetében kétféle, egymástól merőben eltérő jellegű tevékenységi formáról beszélünk. Az egyik – ami az alaptevékenységének tekinthető, mivel az alapító okirat is nevesíti fő tevékenységként – a tűzoltógépjármű-gyártás (mivel ilyen konkrétan nem szerepel a TEAOR jegyzékben, ezért közúti járműgyártás). A másik – amely tevékenységet az anyavállalat által létrehozott LEK Kft.-n keresztül gyakorol – a tűzoltógépjárművek javítása, karbantartása. Amikor a HEROS jelenlegi formájában történő megszüntetéséről esik szó, élesen el kell választani a két tevékenységi formát, és nagyon pontosan definiálni kell a kitűzött célt, hiszen – feltételezem – senkinek nem állhat szándékában a gyereket is kiönteni a fürdővízzel együtt. Hol a gyártás helye?Kezdjük a 2010 előtti években újjáélesztett és megalapozott gyártással, bár a 2010 után regnáló OKF-vezetés kitörölte kommunikációjából ezt az időszakot, és előszeretettel hirdette, hogy csakis nekik köszönhető a hazai gyártás feltámasztása. Alapvető premisszaként kell elfogadni, hogy a tűzoltógépjármű-gyártásnak nincs helye az állami igazgatási és tulajdonosi rendszerben; egy alapvetően piaci környezetre fókuszáló tevékenység rendszeridegen az állami gazdasági társaságok közegében. A HEROS valamennyi torzulása részben erre a torz állapotra vezethető vissza. Természeti hasonlattal élve olyan ez, mint amikor a vadonban a kölyök oroszlán mellől kilövik az anyját, majd befogják, etetik, szoptatják, gondozzák, ezt követően pedig, miután megszokta az ellátás kényelmét, visszaküldik a vadonba, hogy önállóan boldoguljon. Éhen fog pusztulni. A HEROS az elmúlt években hozzászokott az állami megrendelések által nyújtott kényelemhez és biztonsághoz. Nem kellett megküzdenie a bevételekért, mert az állami megrendelések ezt biztosították számára. Amelyik évben ez mégsem történt meg, akkor valamilyen ürüggyel állami támogatással látták el. Kiszámíthatatlan gazdasági környezetben, tervezhetetlen üzleti évek hullámzása közepette élt, kvázi sodródva az állami döntéseknek és az állami járműparkok környékén „garázdálkodó”, a gátlástalan üzletpolitikát sem mellőző vállalkozóknak kiszolgáltatva. Ugyanakkor különböző mértékben szabadon felhasználható vagy korlátozott felhasználhatóságú forrásokkal bőségesen ellátva. A kiegyensúlyozatlan termelés, valamint a sokszor irracionálisan megkövetelt szállítási határidők miatt gyakran kényszerült a saját maga által is elvégezhető munkák kiszervezésére, máskor pedig megrendeléshiánnyal „küzdött”. Ilyenkor – mivel a kieső bevételt más forrásból a tulajdonos állam biztosította – nyomott áron vállalkozva rontotta más hazai vállalkozások piacát. Kilépni a piacra!A vázolt helyzetnek köszönhetően nem épített az állami megrendelőtől független piacot sem belföldön (például létesítményi tűzoltóságok körében), sem országhatáron kívül. Pedig a céggel szemben megfogalmazott összes – részben jogos – kritika ellenére lett volna, és van is kiaknázható fejlesztői, konstruktőri és kivitelezői kapacitás a társaságban. Már 2015-ben ott kellett volna lenni az akkori Interschutzon, saját fejlesztésekkel és gyártmányokkal bemutatkozva. Erre megvoltak az adottságok. Sajnos sem 2015-ben, sem 2022-ben, sem 2026-ban nem érezték szükségesnek a piackeresésre fordított erőfeszítést. Fiatal, kezdő vezetőként egy külföldi, nemzetközi gyártócég vezérigazgatója foglalta össze számomra, hogy mitől cég egy cég. Nem a létesítmények, az épületek és csarnokok megléte, nem a gépek vagy készletek sokasága jelenti a céget, hanem elsősorban és mindenekelőtt a piac. Van-e piaca, vagy nincs. A HEROS egy beszűkült, belterjes „piacon” próbált tűzoltógépjármű-gyártónak látszani és túlélni. Külsőségek, részben öncélú házi rendezvények helyettesítették a valódi piacépítést. A másik, ami egy céghez kell: a szürkeállomány, a szakmai ismeretek, a gyakorlat. Az alapgárda egy ütőképes gyártócég prosperálásához megvan, azonban – mint a legtöbb NER által felhizlalt cég esetében – túl sok a ballaszt, a kifizetői státuszban lévő alkalmazott. A harmadik a piacképes termék. A HEROS rendelkezik ugyan jó fejlesztőkkel, a piacteremtéssel együtt a termékfejlesztés is jelen lenne, azonban mégis egysíkú a termékpalettája, leragadt néhány alaptípus, például a gépjárműfecskendő és a vízszállító ráncfelvarrásánál, és nincs széles kínálati referenciája. A nemzetközi kiállítások figyelemmel kísérése alkalmat biztosít arra, hogy képet kapjunk arról, hová is fejlődnek ötévente a HEROS-sal kvázi egy időben induló lengyel, cseh vagy akár török gyártók. A tűzoltógépjárművek gyártásán túlmutató „piacbővítési” próbálkozások is halvaszületett ötletelések voltak, amelyek nem kis mértékben a politikai lázálmoknak voltak köszönhetők. Ilyenek voltak például a buszgyártás megteremtésére irányuló kísérlet (itthon több ilyen profilú cég is működik), a kommunális járművek, kukásautók gyártása (van több is, például a SERES és a MUT, amelyek már magas szinten művelik a gyártást), valamint a mentőgépjárművek gyártására tett kezdeti próbálkozás (a finn leányvállalat a PROFILE bekebelezésének szándékával). ÖsszegezveHosszú távú célok esetén megvan az alapja a gyártás kiszervezésének, azonban szigorúan piaci környezetben. Egész Európában nincs még egy ilyen konstrukció, hogy hasonló gyártócég állami tulajdonban lenne. Az elhalogatott piacépítés időszakát azonban be kell pótolni, és ezt a jelenlegi tulajdonosnak is tolerálnia kell, amennyiben nem a teljes felszámolás a cél. Javítani kell, de mit?Egészen más a helyzet a gépjárművek javítására létrehozandó új szolgáltatói rendszerrel. Mindenekelőtt tegyük fel a kérdést: miért csak a járművekről beszélünk, hiszen a beavatkozó tűzvédelem legalább annyira igényli a legkülönfélébb felszerelések meglétét, mint a jól képzett és gyakorlott személyi állományt? A tűzoltóságok által használt egyéb felszerelések nem részei a technikai háttérnek?
fotó: Deutsche Messe A feszítő-vágó berendezések, Vetter-párnák, légzésvédelmi eszközök, EDR-rádiók, áramfejlesztők, láncfűrészek, roncsvágók, búvárszivattyúk, füstelszívó ventilátorok? Vagy akár a fénymásolók, informatikai eszközök, hírpultok, ügyintéző gépjárművek? Ezeket nem kell karbantartani, javítani? Akkor ezekre is hozzunk létre központi javító szolgáltatói rendszert? Ugye ez elég életszerűtlen lenne. Alternatívák javításra 1Mielőtt kimondanánk az álláspontunkat ebben a kérdésben, nézzük meg, milyen alternatívák kínálkoznak még akkor is, ha csupán a tűzoltógépjárművekre szűkítjük a kört. Az egyik lehetőség, hogy a tűzoltóságok, illetve az őket irányító, felügyelő országos szervezet saját maga megteremti és fenntartja a tűzoltógépjárművek javítására, karbantartására alkalmas szervizhátteret. Ehhez szükség van infrastruktúrára, épületekre, gépekre, műszerekre, ügyviteli és informatikai rendszerre, szakemberekre, azok speciális képzésére és továbbképzésére, alkatrészkészletre, mozgószervizekre, gyártói szerződésekre, dokumentációra stb. Mindezt olyan formában, hogy az országos lefedettség közel azonos hozzáférést biztosítson az egyes tűzoltóságok járművei számára. Ráadásul mindezt egy olyan heterogén eszközpark vonatkozásában, ahol az alvázgyártók száma több tízre tehető, míg a felépítmények variánsai a félszázat is meghaladják, vagy inkább a százat. Egyes szériák elérhetik a 10–20 darabos nagyságrendet, vagy például az RBI TLF-ek esetében akár a százas nagyságrendet is, míg más gyártmányokból egy vagy két-három darab lát el készenléti szolgálatot. És akkor még nem beszéltünk a használtan megvásárolt járművek még heterogénebb csoportjáról. Ez még akkor is jelentős induló tőkét igényel, ha már építkezik a meglévő HEROS LEK-alapokra. Ilyen konstrukció működött a BM HEROS megalakulása előtt is, és kijelenthető, hogy nem volt kellően hatékonynak és szimpatikusnak nevezhető felállás; a kötelező mederbe terelt szolgáltatás sem a megrendelők, sem a szolgáltató részéről nem bizonyult annak. Alternatívák javításra 2A másik lehetőség, hogy hagyjuk működni a piacot a maga természetes közegében, és nem akarjuk erőből lenyomni a falatot a felhasználók torkán. Persze ez sem jelenti azt, hogy bedobjuk a gyeplőt a lovak közé. Inkább azt, hogy egy alaposan átgondolt és kidolgozott belső szabályzórendszerrel, valamint a hozzá szervesen kapcsolódó szolgáltatói szerződések hálózatával a beszállító gyártó cégekre bízzuk a teljes utóéletgondozást. Mindezhez alaposan előkészített szerződésekre, nem kizárólag, de elsődlegesen az ajánlati árakat szem előtt tartó beszerzési eljárásokra, jól felépített technikai tiszti hálózatra megyei és városi szinten egyaránt, pontosan definiált és betartott szemlerendszerre, szigorúan előírt és megkövetelt javítási átfutási időkre, valamint – és ezt sem lehet megspórolni – átgondoltan felállított országos tartalékgépjármű-parkra van szükség. Az borítékolható, hogy felhasználói, szolgáltatói és munkavállalói érdekek sérülni fognak, azonban csak szépségtapaszok felragasztásával nem terelhető megfelelő mederbe a változás folyamata. Túl hosszúra nyúlt az elvesztegetett idő.
Mélykúti Sándor ny. tű. ezredes
Ezt a hírt eddig 321 látogató olvasta. |
Az INTERSCHUTZ 2026 tanulságai és a BM HEROS jövője kapcsán felvetődő kérdések. Az idei hannoveri szakkiállítás ismét megmutatta, mennyit fejlődött a tűzvédelmi ipar, ugyanakkor azt is, milyen súlyos kérdések állnak a hazai tűzoltójármű-gyártás és -fenntartás előtt. A BM HEROS jövője, valamint a tűzoltógépjárművek javításának és ellátásának jövőbeli rendszeréről adja közre szakmai vitaindítóját Mélykúti Sándor ny. tű. ezds.
