Híreink

Mennyibe kerül az államnak egy évnyi tűzkár?

2026. július 27. 08:24

A tűzesetekről legtöbbször emberi tragédiák, látványos károk vagy biztosítási kifizetések kapcsán beszélünk. Ritkábban tesszük fel azonban a kérdést: valójában mennyibe kerül a tűz a társadalomnak és az államnak? A válasz röviden: sokkal többe, mint amennyit elsőre gondolnánk. A tűzesetek rejtett gazdasági terheit mutatjuk be az EU statisztikái alapján.


A tűzkár valódi ára

A tűzkárok gazdasági terhének értékelése azért különösen nehéz, mert a közvetlen károkon túl számos közvetett veszteség is keletkezik, amelyeket a klasszikus statisztikák általában nem mutatnak ki. Az állami költségvetés szempontjából ugyanis a tűzeset nem csupán egy leégett épület vagy egy biztosítási ügy.

A tűz ára valójában többrétegű. Ide tartozik:

  • a tűzoltói beavatkozás költsége;
  • a katasztrófavédelmi, mentési és rendőrségi erőforrások igénybevétele;
  • az egészségügyi ellátás, a rehabilitáció és a táppénz;
  • a lakhatási krízisek kezelése;
  • az infrastruktúra helyreállítása;
  • az elmaradó adóbevételek;
  • a termeléskiesés és a GDP-veszteség;
  • valamint az emberi élet elvesztésének társadalmi költsége.

Európai becslések

Az EU-ban egyre több kutatás próbálja számszerűsíteni a katasztrófák teljes gazdasági hatását. A nemzetközi szakirodalom és a World Fire Statistics Centre becslése szerint a tűzesetek éves társadalmi-gazdasági költsége megközelítheti a GDP 1%-át. Ez első olvasatra sokkoló számnak tűnhet, de ha figyelembe vesszük a közvetlen és közvetett veszteségeket, már kevésbé meglepő.

Az Európai Unió GDP-je 2024-ben nagyságrendileg 17–18 billió euró volt. Ennek 1%-a hozzávetőleg 170–180 milliárd euró évente, vagyis mintegy 68–72 ezer milliárd forint. Természetesen ebben nem kizárólag az épülettüzek szerepelnek, hanem a teljes tűzkár-ökoszisztéma: lakástüzek, ipari tüzek, erdő- és vegetációtüzek, infrastruktúra-károk, valamint a másodlagos gazdasági hatások.

A biztosítói kár csak a jéghegy csúcsa

Érdemes látni, hogy a biztosítói károk csupán a jéghegy csúcsát jelentik.

A teljes tűzköltség jellemzően az alábbi elemekből áll:

1. Közvetlen vagyoni károk: leégett épületek, gépek, berendezések, készletek, járművek.

2. Üzletmenet-kiesés: leáll a termelés, elmarad a szolgáltatás, megszakad az ellátási lánc.

3. Állami beavatkozási költségek: tűzoltóság, mentők, rendőrség, hatósági vizsgálatok, kárfelmérés.

4. Humán költségek: halálesetek, sérülések, keresőképtelenség, pszichológiai trauma.

5. Társadalmi költségek: lakhatási problémák, szociális támogatások, munkahelyvesztés.

6. Környezeti károk: hulladékkezelés, bontás, újjáépítés, CO₂-kibocsátás, szennyezések.

Magyarország helyzete

De mit jelent ez Magyarországra vetítve? Itt fontos hangsúlyozni, hogy hazánkban a teljes tűzkárköltség nem ismert pontosan. Ennek oka, hogy jelenleg nincs olyan integrált adatgyűjtési rendszer, amely egységesen összekapcsolná:

  • a katasztrófavédelmi adatokat;
  • a biztosítói káradatokat;
  • az egészségügyi költségeket;
  • a gazdasági veszteségeket;
  • valamint a társadalmi és környezeti károkat.

Vagyis könnyen lehet, hogy a tényleges költség jelentősen magasabb annál, amit ma érzékelünk.

A nemzetközi statisztikák és gazdasági modellek alapján a tűzesetek teljes társadalmi-gazdasági költsége jellemzően egy ország GDP-jének 0,7–1,0%-a körül alakul. Magyarország 2024. évi, mintegy 81 447,7 milliárd forintos GDP-jéből kiindulva ez azt jelenti, hogy a hazai tűzesetek becsült éves teljes költsége nagyságrendileg 600–800 milliárd forint, de a nehezebben számszerűsíthető externáliákkal együtt akár az 1000 milliárd forintot is megközelítheti vagy meghaladhatja.

Mit jelent ez a mindennapokban?

Ez az összeg önmagában nehezen értelmezhető, ezért érdemes lefordítani a mindennapi valóság nyelvére. 600–800 milliárd forintból Magyarországon több ezer új családi ház épülhetne, több tucat iskola valósulhatna meg, vagy akár több modern kórház teljes beruházási költsége is finanszírozható lenne.

A legfontosabb azonban az, hogy a tűzkár költségeinek jelentős része nem jelenik meg közvetlenül a biztosítói statisztikákban.

A biztosítás szerepe és korlátai

A biztosítók jó esetben is jellemzően csak a biztosított közvetlen vagyoni károk egy részét térítik meg. Nemzetközi tapasztalatok alapján a biztosítási fedezet a teljes társadalmi tűzkár mindössze 20–35%-át kompenzálja. Magyarországon ez az arány feltehetően még kedvezőtlenebb, mivel számos épület alulbiztosított vagy egyáltalán nem biztosított, és a közvetett károk jellemzően nem térülnek meg.

Ki fizeti a maradékot?

De akkor ki fizeti a maradékot? Végső soron az állam, a gazdaság és a társadalom.

Ide tartoznak:

  • a tűzoltói beavatkozások költségei;
  • a mentési és katasztrófavédelmi ráfordítások;
  • a hatósági vizsgálatok és tűzvizsgálatok;
  • az egészségügyi ellátás és rehabilitáció;
  • a táppénz és szociális támogatások;
  • az ideiglenes lakhatás biztosítása;
  • a kieső adó- és járulékbevételek;
  • a termeléskiesés;
  • az ellátási láncok sérülése;
  • valamint a reputációs és makrogazdasági károk.

Az emberi élet társadalmi értéke

És van egy olyan veszteség, amelyet a legnehezebb számszerűsíteni: az emberi élet elvesztése.

Különösen fontos az emberi élet gazdasági értékelése. Bár erkölcsileg érzékeny kérdésről van szó, a közgazdaságtan régóta alkalmazza a statisztikai életérték, vagyis a Value of Statistical Life (VSL) módszertanát. Ennek célja nem az emberi élet „beárazása”, hanem annak modellezése, hogy egy társadalom mekkora erőforrást hajlandó fordítani a halálozási kockázat csökkentésére. Az OECD-alapú modellek szerint egy emberi élet társadalmi értéke több százmillió forintos nagyságrendű.

Ha csak a 2025-ös hazai tűzeseti haláleseteket vizsgáljuk — 127 halott —, azok társadalmi-gazdasági vesztesége önmagában 60–190 milliárd forint közé becsülhető.

És ebben még nincsenek benne:

  • a sérültek;
  • a rokkantság;
  • a pszichológiai trauma;
  • a családokra nehezedő hosszú távú teher.

A megelőzés értéke

A legfontosabb kérdés ezért nem az, hogy mennyibe kerül a tűz. Hanem az, hogy mennyit ér meg számunkra a megelőzés?

A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a megelőzésbe fektetett minden egységnyi forrás többszörösen megtérül. Korszerű szabályozással, jobb auditrendszerrel, harmadik feles ellenőrzéssel, kockázatalapú tervezéssel és magasabb szakmai kompetenciával jelentős károk előzhetők meg. A tűzvédelemre fordított költséget ezért nem szabad puszta adminisztratív vagy beruházási teherként kezelni. Ez valójában gazdaságvédelmi befektetés.

Minden megelőzött tűzeset:

  • emberéleteket ment;
  • csökkenti az állami kiadásokat;
  • mérsékli a biztosítói terheket;
  • javítja a gazdaság ellenállóképességét;
  • és támogatja a fenntarthatóságot.

A biztosítás nem rendez mindent

Fontos ugyanakkor egy gyakori tévhitet is tisztázni: sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ha egy tűzkárt biztosítás fedez, akkor a gazdasági veszteség lényegében rendezettnek tekinthető. Ez azonban messze nincs így. A biztosítók jó esetben is jellemzően csak a biztosított közvetlen vagyoni károk egy részét térítik meg, ráadásul a kifizetés mértékét gyakran befolyásolja az alulbiztosítottság, az önrész, a mentesülési okok, a gondatlanság vagy a szerződéses kizárások köre.

Még ideális esetben sem térülnek meg azonban azok a károk és költségek, amelyek az államot és a társadalmat terhelik.

Ilyenek például:

  • a tűzoltói és mentési beavatkozás költségei;
  • a rendőrségi, hatósági és tűzvizsgálati ráfordítások;
  • az egészségügyi ellátás és rehabilitáció költségei;
  • a táppénz és szociális támogatások;
  • a lakhatási krízisek kezelése;
  • a kieső adó- és járulékbevételek;
  • a termeléscsökkenésből fakadó GDP-veszteség;
  • valamint az emberi élet elvesztésének és a sérüléseknek társadalmi költsége.

A közpénz szerepe

Vagyis a biztosítási kártérítés csupán a teljes tűzkár egyik — sokszor meglepően kicsi — szeletét fedi le. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol az épületállomány jelentős része részben vagy teljesen alulbiztosított, bizonyos vagyonelemek pedig egyáltalán nem biztosítottak. Ilyen esetekben a veszteség jelentős része végső soron a tulajdonosokra, az államra vagy közvetetten az egész társadalomra hárul.

Ezért amikor a tűzkár gazdasági terhéről beszélünk, nem elegendő a biztosítói kifizetéseket vizsgálni. A valódi kérdés az, hogy mekkora teljes társadalmi költséget okoz egy-egy tűzeset, és ebből mennyi az a rész, amely láthatatlanul, de valójában közpénzből vagy társadalmi erőforrásokból kerül finanszírozásra.

Ez az összeg nem egyetlen költségvetési soron jelenik meg, hanem szétszórtan terheli az egészségügyet, a katasztrófavédelmet, az önkormányzatokat, a szociális ellátórendszert, a gazdaságot és végső soron az adófizető társadalmat.

Vagyis a tűzkár nemcsak biztosítási kérdés. A tűzkár jelentős része közvetlenül vagy közvetetten közpénzből, társadalmi erőforrásból és gazdasági veszteségként kerül megfizetésre, amely megfelelő szabályozási környezettel és edukációval jelentős mértékben csökkenthető lenne.

 

Lestyán Mária
elnök
TSZVSZ Magyar Tűzvédelmi Szövetség

 

Vissza

Ezt a hírt eddig 105 látogató olvasta.