Híreink

Változott-e bármi? – A szakmai szempontok és a milliárdos tűzoltójármű-beszerzések

2026. augusztus 28. 06:07

Közel két hónapja, július 7-én jelent meg e hasábokon szerzőnk – Mélykúti Sándor – írása, amit az Interschutz szakmai vásár tapasztalatai, valamint a hazai tűzvédelem aktuális folyamatai ihlettek. Most, az utóbbi hónapok közbeszerzési fejleményei miatt, ismét tollat ragadott.


Miniszteri álláspont – Mi lesz a szervezet jövője?

Az utóbbi hónapok fejleményei ismét állásfoglalásra késztettek. Az utolsó lökést Pósfai Gábor belügyminiszter úr közösségi médiában megosztott gondolatai adták, amelyek irányvonalával magam is teljes mértékben azonosulni tudok. Tisztában vagyok vele, hogy a szakmát jelenleg a mindennapi megélhetést meghatározó életpályamodell, a bérrendezés, a szolgálati nyugdíjrendszer várható átalakítása vagy éppen a sport helyzete foglalkoztatja. Én most mégis a miniszteri nyilatkozat három, eltérő témájú bekezdésére reflektálnék.

Idézem a miniszter urat:
„Komplex átvilágítási folyamatok zajlanak a rendvédelem és a sport területén is, amelyek eredményeként az átláthatóság és a közpénzek felelős felhasználása irányába tettünk határozott lépéseket. Az esetleges korábbi visszaélések tekintetében pedig – ahogy eddig is, úgy ezután is – alapos jogi előkészítés után tesszük meg minden esetben a szükséges lépéseket. Az átvilágítások nagy része most ér abba a szakaszba, amikor több részletet mutathatunk majd be a közvélemény számára. Évtizedes berögződéseket, struktúrákat, hozzáállást kell megváltoztatni szinte minden területen, egy teljesen más szemlélettel. Továbbra is számítok azokra, akik ezen az úton segíteni szeretnének. Megyünk tovább.”

Ezek a kijelentések rendkívül fajsúlyosak, hiszen alapvetően határozhatják meg a szervezet jövőjét. Nézzük meg részletesen, miért is éreztem úgy, hogy újra meg kell szólalnom!

Valóban maradt a régi szemlélet?

Úgy tűnik, hogy az OKF élén történt vezetőváltás ellenére a berögzült mechanizmusok, a gyakorlati tapasztalatokat mellőző mentalitás és a vonulós állomány véleményének figyelmen kívül hagyása megrekedt azon a mélyponton, ahová az elmúlt években süllyedt. A folyamatokat még mindig a saját érdekeiket agresszíven érvényesítő külső piaci szereplők és belső támogatóik diktálják ahelyett, hogy a tűzoltók valós szakmai javaslataira vagy egy átgondolt koncepcióra támaszkodnának.

Ha megkérdeznénk a beavatkozó állományt, hogy a magasból mentéssel járó káreseteknél a gépezetes tolólétrát vagy a teleszkópgémes emelőkosarat részesítik-e előnyben, a válaszok természetesen megoszlanának. Ez így van rendjén, hiszen a helyi sajátosságok, az épületállomány és a konkrét kárhelyszíni körülmények más-más eszközt követelnek meg.

Az viszont szakmailag teljesen megalapozatlan, hogy egy íróasztal mögül döntsék el: 2026-tól kizárólag gépezetes tolólétrákat szereznek be központilag minden olyan hazai laktanyának, amelynek állománytáblájában magasból mentő szerepel. Erősen kétlem, hogy ezzel a beavatkozó állomány akár csak kis része is egyetértene. Márpedig jelenleg pontosan ez történik, sőt, a tendencia valójában már 2014 óta tart.

Az elmúlt másfél évtizedben megszokhattuk, hogy a szakmai érveket és a figyelmeztetéseket a döntéshozók lesöprik az asztalról. Bíztunk benne, hogy április 12-e után új korszak kezdődik, ám a jelek szerint a gyakorlat nem változott.

Nyílt vagy zárt közbeszerzés?

A Központi Ellátási Főigazgatóság (KEF) az OKF megbízásából 2026. augusztus 4-én tette közzé a 20 és 42 méteres magasból mentő gépjárművek beszerzésére irányuló, elvileg „NYÍLT” közbeszerzési eljárását. A kiírás azonban olyan – szakmailag nehezen indokolható – feltételeket tartalmaz, amelyek egyértelműen hátrányos helyzetbe hozzák, sőt, egy ponton teljesen ki is zárják a versenyből a teleszkópos gémű emelőkosaras járműveket.

Az ajánlati felhívás műszaki leírása (IV. fejezet, 2. pont) a következőképpen rögzíti a követelményeket:
„Az ajánlat tárgyát képező tűzoltójárműre (járóképes alvázra és a felépítményre) vonatkozó, az üzemeltetés helyén és az üzembe helyezésekor hatályos jogszabályi előírásokat, az érvényes műszaki szabványokat, a vonatkozó európai közösségi irányelveket, rendeleteket és egyéb előírásokat az Ajánlattevőnek/Eladónak be kell tartania, és az ajánlatának elkészítéséhez figyelembe kell vennie. Ezek különösen: MSZ EN 1846 szabványsorozat (1-2-3) kategóriára előírt követelmények; Az MSZ EN 14043 nemzeti szabvány, stb.”

Kevesen vannak tisztában vele, de az MSZ EN 14043 szabvány kifejezetten a kombinált mozgathatóságú (egyidejű emelésre, tolásra és forgásra képes), forgóasztalos gépezetes tolólétrák biztonsági és teljesítménykövetelményeit határozza meg.

A tender ugyanakkor alternatívaként meg sem említi az MSZ EN 1777:2010 szabványt, amely a tűzoltásra és mentésre használt hidraulikus emelőkosarakra és pódiumokra vonatkozik.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy ha ez a közbeszerzés ebben a formában fut le, a nem létraszerkezetű járművek gyártói labdába sem rúghatnak. Ezáltal a négy évre tervezett, 14 milliárd forint összértékű keretszerződés kizárólag létrák beszerzését teszi majd lehetővé mindkét kategóriában.

Ugyanez a forgatókönyv játszódott le 2014-ben, 2015-ben, majd a 2022–2025-ös beszerzéseknél is, ahol a 42 és 55 méteres kategóriákból a nagyobb emelőket végül meg sem rendelték. A korábbi dokumentumok elemzéséből világosan látszik, hogy a korábbi eljárások nyertese magasabb áron értékesítette a létrákat, mint a valóban nyílt piaci versenyben tehette volna. Most ismét ennek a beszállítónak és köreinek áll a zászló.

Emlékezetes, hogy a 2022–2025-ös keretszerződésnél az 55 méteres kategóriában még két nyertest hirdettek (egy létrás és egy emelőkosaras céget), de a 1,5 milliárdos keretből 2025-ig egyetlen darabot sem hívtak le. Ezzel szemben a 42 méteres kategóriában – ahol a megszokott létraszállító volt az egyedüli befutó – az előző kormány még a szerződés lejárta után is lehívott 8 darab járművet.

Az OKF honlapján 2025. május 28-án megjelent közlemény szerint ez a projekt 3,5 milliárd forintos uniós és állami forrásból valósul meg, és a járművek Pécs, Miskolc, Szeged, Szolnok, Tatabánya, Kaposvár, Kecskemét és Debrecen laktanyáiba kerülnek, a fejlesztés pedig 2026. november 30-án zárul.

Ez azt jelenti, hogy a korábbi vezetés által megkezdett folyamat még idén is tart, a most kiírt új közbeszerzés pedig ezt a gyakorlatot konzerválná egészen 2030-ig.

Félreértés ne essék!

A tűzoltóknak a szélsőséges időjárási körülmények miatt a jövőben még nagyobb szükségük lesz modern technikai eszközökre, köztük magasból mentőkre is. Senki nem vitatja, hogy a nevesített nyolc város rászolgált a fejlesztésre, és a tervezett új járművek a legjobb helyre kerülnek majd. Az viszont már korántsem biztos, hogy a rájuk szánt 14 milliárd forint elköltése költséghatékony és tiszta eljárásban valósul meg.

Miért változott volna bármi is, ha a döntéshozói kör (az OKF és a KEF vezetése) lényegében változatlan, és a háttérben ugyanazok mozgatják a szálakat?

  • Bródy János szavaival élve: „…ezek ugyanazok…”?
  • Nagyon szeretnénk hinni, hogy nem.

A potenciális beszállítók és a felhasználó tűzoltók egyaránt tiszta, esélyegyenlőséget biztosító közbeszerzési eljárásokat és korrekt szerződéseket várnak el. Elfogadhatatlan, hogy egyetlen szereplő kapjon indokolatlan előnyöket. Ki kell kérni a helyi parancsnokságok véleményét, hiszen ők ismerik a működési területük sajátosságait, és ők tudják megítélni, hogy létrára vagy emelőkosárra van-e szükségük.

Ha valóban megkérdezték őket a mostani kiírás előtt (ami erősen kétséges), akkor komoly logikai ellentmondások feszülnek a rendszerben. Ha 2021-ben még nélkülözhetetlennek tartották az 55 méteres emelőket Budapesten, miért nem vettek egyet sem, és miért tűnt el ez a kategória a 2026-os kiírásból?

  • Lebontották azóta azokat az épületeket, melyeknél a beavatkozások során ilyen jármű lenne indokolt?
  • Megszűnt a szükséglet, vagy csupán arról van szó, hogy ebben a kategóriában a preferált beszállító nem tudott volna sikeresen szerepelni, így inkább átváltottak a számára kedvezőbb 20 méteres szegmensre?

A 2026-os (jelenlegi) beszerzési eljárásban 55 méteres emelő már nem is szerepel.

Visszatekintés a múlt trükkjeire!

Érdemes felidézni a 2014-es eseményeket, amikor az OKF egy „gyorsított meghívásos eljárást” indított négy darab 42 méteres magasból mentő gépjárműre. Az indoklás szerint a mintegy 80 darabos országos flottából egyetlen jármű üzemképtelenné vált, ami állítólag kritikusan veszélyeztette a hazai tűzvédelmet.

Ahelyett azonban, hogy a meghibásodott járművet néhány tízmillió forintból megjavíttatták volna, azonnal egy új flottabeszerzést indítottak el, méghozzá gyorsított eljárásban. Ráadásul a tendert úgy írták ki, hogy a kiesett emelőkosaras jármű korábbi gyártója – amely addig az ország mind a 18 darab 42 méteres emelőjét szállította – el se indulhasson a versenyben. Így lett egyetlen kosaras gép meghibásodásából hirtelen négy darab létra beszerzése.

A gyorsított, három hónapos szállítási határidő már önmagában gyanús volt, hiszen ilyen speciális járműveket egyedi megrendelésre gyártanak, az alváz gyártási ideje önmagában 3-4 hónap. Ez a feltétel csak úgy volt teljesíthető, ha a nyertes járművei már a kiírás előtt készen álltak a gyárudvaron, ami a piac többi szereplőjét teljesen kizárta a versenyből.

Koronának a történetre feltették a NATO-szabvány szerinti „AQAP-2110” minőségbiztosítási tanúsítvány kötelező előírását, amely egy polgári katasztrófavédelmi eszköz esetében teljesen indifferens (az ISO 9001 bőven elegendő lett volna). Ezt a feltételt sem addig, sem azóta nem alkalmazták, kizárólag a pálya lejtésének biztosítására szolgált. Az eredmény ismert: a kosaras gyártót kizárták, a preferált létraszállító pedig menetrend szerint nyert.

Milliárdos keretek a jövőre nézve

A folyamat nem áll meg a magasból mentőknél. 2025 decemberében egy újabb uniós nyílt eljárás jelent meg (EKR000732712025), amelyben az OKF és a KEF négy kategóriában (könnyű és nehéz gépjárműfecskendők, műszaki mentők és vízszállítók) tervez járműveket beszerezni, nettó 55 milliárd forint értékben.

Sajnos ez a gigantikus tender is ugyanazokat az anomáliákat hordozza: a műszaki paraméterek irányítottak, a szakmai felhasználók véleményét pedig láthatóan itt is figyelmen kívül hagyták.

Mivel ez a beszerzés évtizedekre meghatározza a magyar tűzoltóságok technikai hátterét és működési feltételeit, elengedhetetlen lenne ennek a folyamatnak is a teljes körű és független felülvizsgálata.

 

Mélykúti Sándor ny. tű. ezredes, okleveles gépészmérnök
a BM HEROS első vezérigazgatója 2001–2011 között

 

Vissza

Ezt a hírt eddig 25 látogató olvasta.