|
Híreink          Szakmai linkek |
Ki dönt a tűzoltók helyett, és lehet-e a döntést kritizálni?2026. szeptember 25. 07:00
„Kritizálják ezt a kormányt is kíméletlenül” – nyilatkozta Magyar István, a miniszterelnök édesapja a május 9-i beiktatás után. Az édesapa szerint fontos, hogy a sajtó munkatársai elfogulatlanul viszonyuljanak a Tisza Párt elnökéhez, ha kell, nyugodtan álljanak bele. Még mielőtt bárki a tisztelt olvasók közül felkapná a fejét, hogy a kormány eddigi munkáját kritizáló írás jön vele szembe a Védelem Online hasábjain, megnyugtatom, szó sincs erről. Egyfelől nem tekintem magam zsurnalisztának, még akkor sem, ha néha mondandóvá formálódnak bennem a gondolataim. Másfelől mint a közügyek és főleg a szakmája iránt érdeklődő tagja a társadalomnak, természetesen próbálom figyelemmel kísérni a kormányzati munka irányait, és örülök minden kicsi persze jobban a nagy előre lépéseknek egyaránt. Ugyanakkor megpróbáljuk sokan jelezni, amennyiben úgy véljük vakvágányon haladnak a dolgok. Aktív koromban még úgy ítéltem meg, a véleményeket közölni kell, meg kell hallgatni az ellenvéleményeket és egy konstruktív párbeszéd kialakításával közelíteni lehet az álláspontokat egymáshoz. Ez viszi előre az egyes szakmai területeket. Azután másfél évtizedig a párbeszéd monológokká silányult, hétköznapi közhelyek öncenzúrázott, unásig ismételt kinyilatkoztatásaivá. „Sikert siker hátára halmozó lózungokká.” Dekrétumok rögzítették mit lehet és mit nem szabad kimondani, leírni, olykor még gondolni sem. Most ismét megélénkülni látszik a segítőkész kritikai párbeszéd, bár néha mintha süket fülekre találna, vagy ezek a fülek továbbra is csak azoknak gátlástalan sutyorgóknak a szavait hallanák meg, akik az elmúlt másfél évtizedben is sutyorogtak az előző vezetés fülébe. E jelenség mellett nagyon elkeserítő azt látni és érezni, hogy a véleményüket korábban nyíltan felvállaló szakmai hozzászólók mintha fedezékbe vonultak volna. Személyes beszélgetések alkalmával, privát Messengeren közölt üzenetek formájában tudatják egyetértő véleményüket, de nyíltan felvállalni sokan még mindig nem merik. Pedig e témák iránt érdeklődők száma nem kevés. Ezt érzékelem a mindennapi visszajelzések során. Mégis csend honol Hunniában. E pár soros felvezető gondolat után lássuk, mi a kritika tárgya! Mint jeleztem nem a kormány és főként nem a miniszterelnök erőfeszítéseit kívánom kritikával illetni, azonban a tűzoltóságok „tervezett” (és ez nem véletlenül íródott idézőjelbe) technikai ellátásának kirajzolódó tendenciái egyre gyakrabban árnyékolják be a közérzetemet. Nem kívánom megismételni és részletezni azokat a továbbra is mindennapi gyakorlatnak számító jelenségeket, mely szerint továbbra sem történt érdemi változás a végrehajtói állomány bevonására a beszerzések előkészítésében, a műszaki paraméterek összeállításában. Valójában erre a hiányosságra nagyon sok minden visszavezethető. Ha ebben az alapvető kérdésben végre változás következne be, és a teljes, alapjaiban elhibázott kiválasztási és beszerzési rendszert újjáépítenék, akkor nem kellene olyan negatív példákkal borzolni a kedélyeket, melyekből most ismertetni szeretnék néhányat. A konkrét témakörök előtt azonban még egy megjegyzés. Előre is elnézést kérek minden olvasótól, amiért egy komoly szakmai lap hasábjain olykor megengedek magamnak némi iróniát, azonban néhány állami szerv irányából érkező – hivatalos megkeresésre válaszként adott – reakció súrolja a comedy határait. Ugyanakkor egyes kényszeredettre sikerült (KEF, OKF stb.) magyarázat hallatán – az általam már zöldfülű koromban is igen nagyra becsült tűzoltó TŰZOLTÓK, tűzoltási csoportvezetők vagy háttérparancsnokok – vagy forognának a sírjukban, mint pl. Duray Feri, Erdei Misi, vagy a még mindig köztünk lévő Bélteczky Józsinak, a Jambrik fivéreknek vagy Romanek Robinak stb. megakadna a falat a torkán azt hallva vagy olvasva, hogy 2026-ban a nagyobb létszámú személy magasból történő kimenekítésének egyetlen üdvözítő megoldása a létrahíd üzem, azaz a folyamatosan mászható létraút. Ezek után lássuk a tényeket. I. Magasból mentés vagy parasztvakítás?Az augusztus 28-án megjelent írásomban részletesen olvasható a hazai magasból mentő járművek beszerzési visszásságait taglaló tények, melyek ott elolvasva azokat megismerhető, hogy milyen eszközökkel és módon biztosították és biztosítják, hogy egy irányba lejtsen a pálya. Augusztus 28-a után azonban történt egy és más, ami viccnek is rossz, csak sajnos egyáltalán nem vicces. Az újságcikk megjelenésével közel egy időben az ajánlattétel lehetőségéből kirekesztett Bronto Skylift hazai képviselete – a hivatalos utat betartva – előzetes vitarendezést kezdeményezett a közbeszerzési eljárást bonyolító Központi Ellátási Főigazgatóságtól. A vitarendezés részletesen megindokolva került benyújtásra, jelezve az esélyegyenlőséget jelentősen csorbító követelményekkel kapcsolatos aggályokat. A vitarendezést elutasító válasz MTKO/21/59/2025. iktatószámon (Nem elírás a 2025-ös dátum. Egy korábbi vitarendezés elutasítása lett szinte bekezdésről-bekezdésre átmásolva) és 2026 szeptember 2-án kiállítva. A „szakmai” indoklás – és most jól figyeljen minden tűzoltó technikát élőben már látó tűzoltó olvasó – mely alapján 2026 őszén elutasítják a vitarendezést a következő: „Ajánlatkérő a „Tűzoltógépjárművek beszerzése 2026.” tárgyú központosított közbeszerzési eljárás 1. része tekintetében konkrétan gépezetes tolólétrák beszerzését tervezi, kifejezetten városi, legfeljebb 10-12 emeletes épületek homlokzati személymentési és tűzoltási feladataira, ahol sok ember gyors kimenekítése lehet szükséges a beavatkozás során. Tipikus példák erre az 1990 előtt épült lakótelepek, ahol az épületek mentési tervei eredetileg gépezetes tolólétrákon alapultak. A szűkebb megközelítési viszonyok, illetve a gyors telepíthetőség és a folyamatosan mászható létraút fontossága miatt, e szituációkban a legmegfelelőbb választás a létraszerkezetű magasból mentő alkalmazása.” Nem tudni, hogy mi a kétségbeejtőbb változat: ha a fenti indoklást egy „tűzvédelemben jártas szakember” fogalmazta meg vagy az, ha olyasvalaki, akinek fogalma sincs arról, miről is beszél! Egyik verzió szomorúbb, mint a másik. Nézzük az „indoklást” és a cáfolatul szolgáló ÉRVEKET pontról pontra! 1. „Ajánlatkérő a „Tűzoltógépjárművek beszerzése 2026.” tárgyú központosított közbeszerzési eljárás 1. része tekintetében konkrétan gépezetes tolólétrák beszerzését tervezi….” Az eredetileg kiírt közbeszerzési eljárás IV. fejezet Műszaki Leírás 1. rész 1 pontjában az ajánlatkérő OKF egyértelműen definiálja a kiírás tárgyaként nevesített eszközt, az alábbiak szerint körülírva azt: „Magasból mentő gépjármű. A jármű a tűzoltóságok magasban végzett tűzoltói és műszaki mentői tevékenységet biztosító eszköze. Alkalmas két fő (1 fő gépjárművezető és 1 fő szerkezelő) szállítására, önálló beavatkozó járműként bevethető műszaki mentési feladatok ellátására, különösen viharkárok következményeinek felszámolására.” Vagyis a kiírás kiemeli a viharkárokat, míg a vitarendezés elutasítása a folyamatosan mászható létrautat tekinti elsődlegesnek. Megjegyzés 1: A definícióban előírt követelményeknek a teleszkópgémes emelőkosarak mindenben megfelelnek, SŐT viharkárok következményeinek (kidőlt fák, meglazult tetőszerkezetek, homlokzati vakolatok stb) alkalmasabbak a létraszerkezeteknél. tekintettel arra, hogy pl, favágáskor a lehulló ágak sokkal szívesebben beakadnak a létrafokok közé. Kérdés: amennyiben az alapkövetelményt a gémes kosár is tudja teljesíteni, mi indokolta, hogy egyes előírásokkal kizárják a további versenyből? Megjegyzés 2: Már az ajánlati felhívás eredeti szövege is éles ellentétben áll a vitarendezést elutasító válasszal. Figyeljünk csak! A kiírás ezt írja: „Alkalmas két fő (1 fő gépjárművezető és 1 fő szerkezelő) szállítására, önálló beavatkozó járműként bevethető műszaki mentési feladatok ellátására, különösen viharkárok következményeinek felszámolására.” Bár ebben a szövegben a műszaki mentési feladatok szerepel és nem személymentés, azonban a létrahíd üzemben történő személymentés 1 fő kezelővel és egy fő gépjárművezetővel nem valósítható meg, mert a civilek kísérése nincs biztosítva. De önálló beavatkozásról viharkárok esetén sem beszélhetünk (még ha vonulna is önállóan a létraszer) mivel a létrákon nincs málházva a viharkárok felszámolásához szükséges felszerelés. Ilyenek pl. láncfűrész, olaj és üzemanyag kanna, különböző kötelek, meglazult tetők esetében vágó, feszítő, kitámasztó szerszámok, kéziszerszámok, roncsvágók, orrfűrészek, fejszék, balták, csapszegvágók, feszítővasak, csáklyák, és még sorolhatnánk. 2. „…..kifejezetten városi, legfeljebb 10-12 emeletes épületek homlokzati személymentési és tűzoltási feladataira, …..” Lásd előző pont: „..bevethető műszaki mentési feladatok ellátására, különösen viharkárok következményinek felszámolására.” Akkor a kiírás szerinti viharkárok az elsődleges szempontok az eszközválasztásnál, vagy a későbbi vitarendezést kezdeményező beadvány elutasításában indokként leírt „…legfeljebb 10-12 emeletes épületek homlokzati személymentési és tűzoltási feladataira, ahol sok ember gyors kimenekítése lehet szükséges a beavatkozás során.” Ez a két indok szintén élesen ellentmond egymásnak! Jó lenne kitalálni végre mit is hazudozzon a tisztelt Ajánlatkérő a potenciális ajánlattevőnek, aki csupán esélyegyenlőséget szeretne elérni. A majdani felhasználó – a szert majd használó tűzoltói állomány - igénye meg ilyen esetben elsődleges kellene, hogy legyen! 3. „ ….. ahol sok ember gyors kimenekítése lehet szükséges a beavatkozás során.” A sok ember gyors kimenekítése NEM EGZAKT definíció! Mit takar a sok ember és mit a gyors kimenekítés? Hány főt kell mennyi idő alatt kimenekíteni a viharkárok következményeinek felszámolása során? (ez utóbbi mondatrész irónia) Bármely rendszerű magasból mentő eszköz kimenekítési hatékonysága sok tényező eredő vektora. Milyen gyorsan telepíthető a jármű a helyszínen? A teleszkópgémes emelők gyorsabban telepíthetők akár nagy szintkülönbségek esetén is, a kosarat a kezelők rövidebb idő alatt el tudják foglalni, mint a létrák kosarait. Másik ilyen tényező a kosár terhelhetősége, hány főt tud egyidejűleg befogadni? Milyen a kosár kialakítása idős vagy mozgássérült személy befogadása érdekében? A teleszkópgémesek nagyméretű lehajtható mentőplatformmal rendelkeznek stb. Rendelkezik-e az emelőgép útvonal memória funkcióval? Ez azt jelenti, hogy miután már egyszer pozícióba helyezte a kezelő a kosarat egy magasban lévő mentési pontnál (pl ablak, tető vagy erkély) a további ingajárat már automatikusan, egyetlen kezelői utasításra megtörténik. Végezetül, hogy ún. létrahíd üzemben egyidejűleg hány fő tud lemászni a létrán? Nem félreértés! A teleszkópgémes emelők gémszerkezete mellett is VAN LÉTRASZERKEZET, ami alkalmas létrahíd üzemű mentésre! Ilyen szemfényvesztő indoklásokat olvasva jogosan merül fel a kérdés: hogy 2014-től, az első ilyen beszerzéstől számítva, hány olyan esemény volt az országban, amikor személymentésnél "létrahíd üzemmódra" volt szükség? Hány embert mentettek ki ilyen eljárással? Mennyi idő alatt lehetett végrehajtani a kimenekítést? Milyen magasságból történt a mentés? Milyen volt a kimentett személyek összetétele a nemük, a mentális és fizikai állapotuk és az életkoruk szerint? Pl. 10 év alatti kisgyerek, idős nyugdíjas nő, mozgáskorlátozott, mentálisan zavart személy stb.? Készült-e utólagosan tanulmány vagy jelentés arról, hogy a kimentett embereket a létraüzemben vagy inkább egy nagyobb kosárkapacitással rendelkező emelőkosárral lehetett volna gyorsabban kimenteni? Miért nem alkalmaz a hazai katasztrófavédelem alternatív mentőeszközöket kosaras járművel kombinálva? Pl. evakuációs menekítőcsövet stb.? 4. „…Tipikus példák erre az 1990 előtt épült lakótelepek, ahol az épületek mentési tervei eredetileg gépezetes tolólétrákon alapultak….” Ez a hivatkozás egy orbitális (ha nem szeretnénk finoman fogalmazni: pofátlan) csúsztatás. Magyarországra az első gémszerkezetű kosaras gépjárművek az 1980-as évek legvégén érkeztek és a rendszerbeállítási eljárást, oktatásokat stb. követően az 1990-es évek elejére álltak szolgálatba. Ezek RÁBA alvázra épített SIMON SNORKEL-ek voltak, melyekből először 30 méteres kosarak kerültek beszerzésre, majd pár évvel később 40 méteres emelőkosarak. A jellemzője a SS 30 és a SS 40 emelőknek, hogy NEM teleszkópgémes rendszerűek voltak, hanem csuklógémesek, mint egy nagy asztalos colostok. A kialakításból eredően hosszú szerkezetek voltak, nagy első és még nagyobb hátsó túlnyúlással. A mai teleszkópgémes rendszereket nem lehet egynapon említeni a korai elődökkel. Rövid és kompakt a kialakításuk, többnyire túlnyúlások nélkül, ellentétben sok létrával. De visszatérve a lényeghez: az 1990 előtt épült lakótelepekre kidolgozott tűzoltási és felvonulási tervek valóban mindenhol gépezetes tolólétrát említenek, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkor még egyáltalán nem voltak sem csuklógémes sem pedig teleszkópgémes emelőkosarak az országban. A hír tehát igaz CSAK nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. (ez ismét irónia) 5. „…A szűkebb megközelítési viszonyok….” A szűkebb megközelítési viszonyok szintén nem számszerűsíthető fogalom. Egy teljes hosszméretét tekintve hosszabb jármű is lehet mozgékonyabb, fordulékonyabb, mivel nagyban befolyásolja ezen tulajdonságokat a tengelytáv, a fordulósugár, az emelőszerkezet első és a hátsó túlnyúlása stb. 6. „…illetve a gyors telepíthetőség…” A telepítés tekintetében akár személymentésnél, de főként tűzoltásnál a teleszkópgémes kosaras járművek előnyben vannak. Ennek több oka van. Az egyik, hogy míg a létrák talajtámasz rendszere vertikálisan többnyire alacsony kialakítású, így már relatív alacsony szintkülönbség, padka, járda stb. esetén is nehézségbe ütközhet a kitalpalás, addig a teleszkópgémes kosaraknál a magasabb akadályok is áthidalhatók. A másik, hogy a létrák kosarát a kezelő befogadására alkalmas helyzetbe hozni hosszabb idő, mivel a létraszerkezet orrára felcsukva helyezkedik el vonulási pozícióban. A harmadik, hogy a létrákra oltási funkcióban ún. felszálló tömlőt kell kiépíteni, míg a teleszkópgémeknél ez előre kiépített teleszkópos csőrendszer, ami a gém hosszabbításával együtt mozog. Van ugyan a létráknál is kiépített vezetékes megoldás, ott viszont – a konstrukció sajátosságai miatt – a létrakorlátokon belül fut a csővezeték, ami leszűkíti a korlátok közötti közlekedési csatornát így nagyban gátolja a személymentés hatékonyságát és biztonságát. 7. „…a folyamatosan mászható létraút fontossága miatt,…” A folyamatosan mászható létraút – ami gyári protokoll szerint azt takarja, mikor a létra egy felületre támaszkodik vagy felfekszik, a vezérlés biztonsági okokból minden egyéb létramozgást például a hosszabbítást, rövidítést vagy süllyesztést letiltja, egyedül az emelést engedélyezi - ugyanakkor a mentési szakzsargonban a létrahíd üzemmód azt jelenti, hogy adott magasságból több személy mentését végezve – ilyen kvázi fixen pozícionált létraszerkezet esetén egyidejűleg hány fő tartózkodhat a létraszerkezeten. Elviekben ettől függhet a mentés gyorsasága, hatékonysága, valóságban azonban csak egy statikai terhelhetőségi adat. Képzeljünk el egy 10-12 emeletes épületet, amire az Ajánlatkérő hivatkozik. Ez a legfelső szinteken lehet akár 30-35 méter magas is, de az alsóbb szinteken is 20-30 méter közötti. Az indoklásban követelményként megfogalmazott folyamatosan mászható létraút akkor válik szükségszerűvé, amikor az égő épületből egyidejűleg egy mentési ponton összegyűlt nagyobb létszámú, többnyire pánikba esett, különböző életkorú, fizikai állapotú embereket kell kimenekíteni egy erkélyről vagy ablakból, vagy tetőről. Már egy több 10 méteres magasságban lévő kosárba történő átlépés is szép teljesítmény egy nyugdíjas korú embertől vagy egy kisgyerektől, gondoljunk bele abba, mennyire életszerű elvárni azt, hogy egy maximum 45 cm széles létrán, 4-6 méterenként követve egymást másszanak lefelé, lehetőleg úgy, hogy egyikük se csússzon meg, mert akkor lesodorhatja a maga alatt lévőket is. Arról már nem is beszélve, hogy a kimenekítési folyamatért a tűzoltásvezető felel. Így minden egyes rutintalan mentendő személy alatt egy erre a feladatra kiképzett – ezt a követelményt a létra gyártója is előírja a biztonsági követelmények között - tűzoltónak kell biztosítania a létrán. Ez azt jelenti, hogy hiába van megadva folyamatosan mászható üzemmódban pl. 4 főnyi egyidejű terhelhetőség, ez mindössze 2 fő menekített személyt jelent, bizonytalan ideig tartó földet éréssel. Arról már végképp szót sem ejtek, hogy valóban nagyobb létszámnál a kísérő állománynak ismét fel kell jutnia a kimenekítési pontra. A vitarendezést elutasító „szakembert” kérdezem: biztos, hogy ez a „legmegfelelőbb választás” a mentésre? Ha ő és a családja kerülne ilyen helyzetbe ezt a módszert választaná? Nem bíznánk inkább magunkat egy nagyobb befogadóképességű, korlátokkal körbevett, gyorsan le-fel mozgó kosárra? Végül amint azt már leírtuk: A teleszkópgémes emelők gémszerkezete mellett is VAN LÉTRASZERKEZET, ami alkalmas folyamatosan mászható üzemű mentésre, ha valakinek ez jelenti a legmegfelelőbb választást! A létrahíd üzem napjainkban egyáltalán nem életszerű és főként nem egyedüli megoldás nagyobb létszámú csoport magasból történő kimenekítésére. Az emberek kimentésére szolgáló, kosárra szerelhető mentőcsörlő is alternatív megoldást jelenthet. Vagy még inkább a mentőcső (más néven evakuációs mentőcső vagy menekítőcső) egy speciális, szövetből készült katasztrófavédelmi és tűzvédelmi eszköz. Elsősorban magasházakból, tornyokból vagy egyéb nehezen megközelíthető, magas építményekből történő gyors és biztonságos kimenekítésre használják, ha a hagyományos lépcsőházak vagy liftek füst vagy tűz miatt használhatatlanná válnak. Hogyan működik?Függőleges vagy ferde csúszda: A cső egy tartós, tűzálló és rendkívül erős textíliából készült köpeny, amely a mentőkosárból lóg le a földig. A sebesség szabályozása: A belső kialakítása gyakran spirális (csavarvonalas), vagy rugalmas, szűkülő szakaszokkal van ellátva. Amikor a a mentendő személy beleugrik, a cső fala finoman "rátapad" a testére, így a saját testével (karjai és lábai kitolásával) vagy a cső belső súrlódása révén teljesen biztonságos, kontrollált sebességgel csúszik le. Sötétség és védelem: A cső külső felülete megvédi a benne lévő embert adott esetben a külső lángoktól és a gomolygó füsttől, miközben a leérkezés sokkal gyorsabb, mint a létrán történő lemászás. Mikor és hol alkalmazzák?Magasházak és irodaházak: Fixen telepítve az ablakok vagy vészkijáratok mellé, ahonnan vészhelyzetben másodpercek alatt kitelepíthető. Emelőkosaras tűzoltójárművek kosarára szerelve: Mobil változatait a tűzoltóság az emelőkosár szélére rögzíti, így a magasból folyamatosan, egymás után jöhetnek le az emberek. Az eszköz hatalmas előnye, hogy idősek, gyerekek, sőt akár eszméletlen sérültek mentésére is alkalmas, mivel a használatához nincs szükség fizikai erőre vagy előzetes képzettségre – a gravitáció és a cső mechanizmusa végzi a munkát. Az evakuációs mentőcső alkalmazása egy teleszkópgémes emelőkosár segítségével. A teleszkópgém mellett jól látható egyébként a kiegészítő létraszerkezet is, ha valaki szívesebben mászna azon le 30 méterről. 8. „…, e szituációkban a legmegfelelőbb választás a létraszerkezetű magasból mentő alkalmazása.” Az előzőek alapján felmerül a kérdés: Mitől a legmegfelelőbb választás a létraszerkezetű magasból mentő alkalmazása? Miért nem választhatja ki a felhasználó tűzoltóság, hogy milyen felszerelést szeretne készenlétben tartani a saját működési területén? Miért éri meg egy országnak, hogy egy sokoldalúan, tucatnyi beavatkozási helyzetben bevethető eszközt csak néhány kiragadott szempont alapján választanak ki. Nem tűnik pazarló megoldásnak? Egyetlen oka lehet, ha az Ajánlatkérő kizárólag Magirus létrákra akarja elkölteni a jelzett 10 milliárd forintot. Ennek a megrendelésnek ágyaztak meg az előző másfél évtized beszerzési eljárásai is. II. Kis tűzoltóságnak kis autó, nagy tűzoltóságnak nagy autó?Volt nekem egy ismerősöm, aki a speciális járműgyártást, valamint az ahhoz szükséges ismeretek meglétét, a gyakorlati tudás szükségességét oly mértékben leegyszerűsítette, hogy közölte, ha pirosra festjük az autót, akkor az tűzoltóautó lesz, ha sárgára akkor mentőautó, ha meg zöldre akkor postás kocsi. Így csak festék kérdése az egész. Nem is értem miért töltenek el egyes emberek 5 évet az életükből a Műszaki egyetemen, hogy mérnöknek képeztessék magukat, ahelyett, hogy megtanulnák a festékek színkódjait. Ez az emlék ugrott be, amikor szembejött velem egy kategorikus kijelentés, nem is akármilyen irányból, OKF-es vezetői körökből. 1000 literes tartállyal és kismotorfecskendővel málházott kisautókat kell gyártani az ÖTE-knek, mert nekik az kell! Biztos van olyan ÖTE, amely örömtáncot lejtene egy új TLF-1000-es fecskendő láttán a saját szertárában, mint ahogyan olyan is biztosan sok van, ahol az évenkénti több száz vonulásukhoz a TLF 2000-es vagy akár a TLF 4000-es sem lenne túlzás. Vagy akár mindkettő. Esetleg nem lehetne erről őket is megkérdezni? Attól még, hogy az ÖTÉ-k egyesek szerint a szervezeti ranglétra alacsonyabb fokán állnak – bár pályafutásom személyes tapasztalata mindig az volt, hogy nagyon jól képzett, lelkiismeretes, elhivatott állományt képeznek, akik megbecsülik azt, amijük van – nem jelenti azt, hogy nekik elegendő a korlátozottabb oltásteljesítményű fecskendő. Jó néhány önkéntes tűzoltó csapattal állok kapcsolatban a mai napig, melyeknél nem egy, hanem kettő, sőt három 2000 vagy 4000 literes Csepel Metz, Steyr Rosenbauer, esetleg Rosenbauer AT lát el készenléti szolgálatot. Olyan egyesület is van, ahol korábban vásároltak egy használt, 2000 literes tartállyal rendelkező fecskendőt, majd 2 évre rá alig várták, hogy rendszerbe állíthassák a használt, de nekik új TLF 4000-es fecskendőt. Mit jelent ez? Hogy a valóban készenléti és beavatkozói szolgálatot ellátó önkéntesek az ország jelentős felén igenis igénylik a nagyobb oltási teljesítménnyel rendelkező járműveket. Az idei aszályos év éppen, hogy alátámasztotta ezt a teóriát, hiszen egyidejűleg olyan sok helyen kellett helytállniuk a tűzoltóknak, hogy az önkéntesek önállóan voltak kénytelenek felszámolni a tarló-, avar-, erdő- vagy kazaltüzeket. Kiépített vízvételi lehetőségben szegény területeken 1000 liter oltóvíz arra sem elegendő, hogy a táplálás kiépítéséig saját járművüket megvédjék, ha megfordul a szél iránya. Ugyanakkor a nagyvárosok belső kerületeiben, a nagy lélekszámú településeken meg indokolt a könnyű gépjármű, felesleges mindenhová TLF 4000-t telepíteni, csak azért, mert az városban van. Hasonlóan kiragadott – talán nem túlzás azt állítani, hogy egyedi érdek vezérelt - a beépített szivattyút kiváltó „kismotorfecskendőt az önkéntesek autójába kezdeményezés”. Ha már át akarunk venni osztrák vagy német mintákat, akkor nem ezzel a rendszeridegen megoldással kellene kezdeni, hanem példát kellene vennünk magáról a technikai rendszerük felépítéséről és átvenni, ami jó, korszerűsíteni a hazai igények szerint. Nálunk jellemzően ún. TLF 2000 és TLF 4000 gépjárműfecskendők állnak készenlétben, melyek német minta szerint inkább vizet szállító oltógépjárművek (a TLF a német Tanklöschfahrzeug magyarul tartályos oltógépjármű, de leginkább vízszállító gépjármű vagy gépjárműfecskendő nagy víztartállyal rövidítése. Ezeket a tűzoltóautókat kifejezetten arra tervezték, hogy nagyobb mennyiségű oltóvizet és habképző anyagot egyaránt szállítsanak a helyszínre, így elengedhetetlenek a vízhiányos területeken.)
A másik járműtípus a HLF. A HLF egy német tűzoltóautó-típus, amelynek teljes neve Hilfeleistungslöschgruppenfahrzeug (segítségnyújtó tűzoltó csapatgépjármű). Főbb jellemzők
A hazai kismotorfecskendős elgondolás a jelenlegi technikai és szolgálatszervezési rendszerben nem fogja találni a helyét. Nem olyan személyzettel, nem olyan környezetben és nem olyan feladatra szeretnék használni, amire a német és osztrák környezetben használják. Ezek a jelenségek megint csak két alap problémára vezethetők vissza:
Mélykúti Sándor ny. tű. ezredes (talán folytatása következik)
Ezt a hírt eddig 341 látogató olvasta. |
Magyar István, a miniszterelnök édesapja nemrég arra kérte a sajtót, hogy kíméletlenül kritizálja a kormányt is, ha a helyzet úgy kívánja. Mélykúti Sándor ny. tűzoltó ezredes ennek szellemében teszi közzé észrevételeit egy elutasított közbeszerzési vitarendezésről, amelynek hivatalos indoklása több ponton is ellentmond az eredeti kiírás szövegének. Írásában emellett azt is górcső alá veszi, miért nem lehet egyetlen sablon alapján szemlélni a különböző méretű tűzoltóságok valós felszerelési igényeit.
