Híreink

Hova helyezzük a CO érzékelőt?

2014. december 04.

Elég sok gyenge minőségű CO érzékelő van forgalomban, de jó, ha tudjuk, nem elég a jó minőségű CO érzékelő beszerzése, ezután a jelzés szempontjából fontos a helyiség és a helyiségen belül a felület, a magasság és a légáramlást befolyásoló tényezők figyelembe vétele.


Mely helyiségekbe szereljük az érzékelőt?

Minden olyan helyiségbe, ahol lánggal égő berendezés van. 

  • Ha a veszélyes berendezéssel azonos légtérben alszunk, mindenképpen szereljünk fel érzékelőt!
  • Amelyik helyiségben kémény nélküli vagy nyitott kéményű berendezés van, kerüljön érzékelő!
  • Ha a veszélyes berendezés olyan helyiségben van, ahol naponta több órát is eltöltünk, pl. nappali, tévés szoba stb., oda lehetőleg helyezzünk el érzékelőt!
  • Amennyiben egy légtérben van a konyha a hálórésszel, az érzékelőt helyezzük a főzés helyétől távol és az alvás helyéhez közel!

Hova szereljük a helyiségben?

  • Ahol a tüzelő/fűtő berendezés működik. Az érzékelő a lehetséges szén-monoxid forrástól 1-3 m-re legyen! Falon az ablakok és ajtók vonala fölé helyezzük, de a mennyezet és az érzékelő között legalább 15 cm legyen! Mennyezetre szerelve minimum 30 cm távolságra legyen a faltól! Számítani kell arra, hogy a tüzelő-fűtő berendezés körül felszálló meleg levegővel a szén-monoxid a felsőbb levegőrétegekben gyorsabban felgyülemlik.
  • Hálószobákban és más helyiségekben, amelyek távol vannak CO kibocsájtó forrástól érdemes az érzékelőt belégzési magasságba telepíteni (hálószoba: 80-90 cm; más helyiség: 160-170 cm).
  • Ne szereljük: ajtó, ablak közelébe, ahol huzatra lehet számítani, ahol útban lehet, ahol valami akadályozza a levegő érzékelőbe jutását (függöny, fal, szekrény), nedves, párás helyiségbe.

 

Az érzékelő jelzései
 

Az új európai szabvány (EN50291:2001) alapján az érzékelőknek dózis szerint kell jelzést adni. Annál súlyosabb a mérgezés, minél nagyobb koncentrációjú mérges gázt minél hosszabb ideig szívunk be. Ennek megfelelően a riasztás nem egy adott koncentráció küszöb átlépésekor következik be, hanem a mérgezés nagyságától függ. Az érzékelő a koncentráció mellett ezért figyelembe veszi azt az időt is, amíg ki vagyunk téve a gáznak. Így a szabvány szerinti jelzési szintek a következők:

 

Riasztási szintek (dózis):

50 ppm

50-90 perc kitettség között

100 ppm

10-40 perc kitettség között

300 ppm

3 perc kitettség alatt

 

Amennyiben az érzékelő ezek alapján működik, a visszafordíthatatlan mérgezés mindenképpen megelőzhető. Riasztás esetén az érzékelők fényjelzést (villogó vagy folytonos piros LED) és általában 80-90 dB-s hangjelzést adnak. Fontos, hogy minden érzékelő jelezze a hibáját is. Ezt különböző rövid hangjelzéssel és figyelmeztető fényjelzéssel (hiba LED) oldják meg. Ezek a hibajelzések jelenthetik: a szenzor tönkremenetelét, a tápelem lemerülését, a szünetmentesítő elem lemerülését, az érzékelő élettartamának végét.
 

Az érzékelők élettartama általában 2-5 év. Ezután az érzékelőt ki kell cserélni. Az érzékelők tisztítása enyhén nedves, tisztítószertől mentes ronggyal történhet.  Az érzékelőkön lévő teszt-gomb segítségével havonta célszerű ellenőrizni az érzékelő helyes működését. 

Vissza

Ezt a hírt eddig 2767 látogató olvasta.